Jelenlegi hely

Egy mindenkiért, mindenki egyért!

Közösségépítési tevékenységek szórványvidéki ifjak között - kihelyezett csapatépítési tábor

/ Vargyas Ildikó /
vargyas.ildiko képe
A határon túli magyar szórványközösségeknek rendkívüli lehetőséget biztosít a Bethlen Gábor Alap azáltal, hogy anyagilag támogat olyan kezdeményezéseket, amelyek az adott közösség megmaradása, fejlődése és gyarapodása szempontjából kulcsfontosságúak.

Október utolsó hetében tábort szervezhettünk a Kallós Zoltán Alapítvány szakiskolás diákjainak a Bethlen Gábor Alap jóvoltából. A „Közösségépítési tevékenységek szórványvidéki (Mezőség, Küküllőmente) ifjak között- kihelyezett csapatépítési tábor”, egy rendkívül hasznos és hiánypótló esemény volt a szakiskolások életében.

A tábor első napjait a válaszúti Mezőgazdasági Szakiskola töki tangazdásában töltöttük. A kis település távol a nagyvilág zajától csendesek húzódik meg a mezőségi dombok között, mára körülbelül 80 fő lakja.[2] Nincsen telefonjel, a bolt napi egy órát tart nyitva, és autóbusz is csak ritkán jár arrafelé. A csendet most vidám gyerekzsivaj, zeneszó, ének és kacagás törte meg, élet költözött a kicsiny mezőségi faluba.

A tangazdaságban töltött napok alatt közösségépítéssel, konfliktuskezeléssel, személyiségfejlődéssel és önismerettel foglalkozó kolozsvári pszichológusok tartottak előadásokat és tréningeket. A foglalkozások délelőtt és délután zajlottak, a köztük lévő szünetekben, pihenésképpen a gyermekek almalét készíthettek[3] Bántó Dani tanár úrral, játszhattak Csonta András délutáni pedagógussal, és főzhettek Ildi nénével, azaz velem, Petőfi programossal. Ezután vacsora, játék és pihenés következett. Az éjszakák csendjéről és nyugalmáról Mezei Sándor éjszakai pedagógus gondoskodott. 

Petőfi programosként a kirándulás szervezése, a program felépítése, a csapat- és közösségépítés volt az elsődleges feladatom. Csak a magunkkal vitt alapanyagokból gazdálkodhattunk, így alaposan át kellett gondolnom mindent, hogy a rám bízott negyven ember semmiben ne szenvedjen hiányt. A főzést bográcsban oldottam meg. Ezek az ételek finomak, egyszerűen elkészíthetőek, és a gyerekek is bevonhatóak a munkába. Persze nem maradhatott el az erdélyi kirándulások oly kedvelt miccs sütése sem.  A székely bográcsos étel, „az erdei pityókástokány” nagy sikert aratott, a magyar gulyásleves előkészületeit azonban nagy gyanakvás övezte, ugyanis a gulyásleves itt mást jelent. A mezőségi gyerekek azonban nem válogatósak. Minden elfogyott és új ételekkel bővült főzési tudományuk, még a csipetke szaggatását is megtanulták a lányok.

  

  

A hét második felében Nagyenyed és Torockó került célkeresztbe. A honismereti kiránduláson kívül, az ottani fiatalokkal való ismerkedés és kapcsolatépítés volt a cél. Autóbusszal vágtunk neki a vidéknek, és kellő időt szenteltünk mindkét település nevezetes helyeinek megismerésére, amiben óriási segítséget nyújtottak a helyi vezetők.

  

A játék itt sem maradhatott el, és ha fiúkról van szó, náluk a legkedveltebb tevékenység a futball. Szakiskolánk fiai híres futballisták hírében állnak a vidéken, néhány héttel ezelőtt még a Rózsa Sándor kupát is sikerült elnyerniük a szamosújvári Tékásoktól. Sikereiken felbuzdulva, barátságos mérkőzésre hívták a torockói legényeket. A kupa idén Torockón maradt, de bízunk benne, hogy jövőre a visszavágó után Válaszútra kerül.[4]

Az új környezet, a friss levegő és dinamikus program megtette hatását.  A gyerekek élményekkel telve tértek vissza az iskolába, elmondásuk szerint havonta részt vennének hasonló programokon. Mostanában gyakran elhangzó mondatuk kezd a kollégium jelmondatává válni: Egy mindenkiért, mindenki egyért!

A csapatépítő tábort én is rendkívül sikeresnek és hasznosnak ítélem. Rengeteg munka, előzetes szervezés fokozott figyelmet igényelt a felnőttek részéről, viszont az eredmény önmagáért beszél.

Köszönjünk a lehetőséget a Bethlen Gábor Alapnak!

 

 

[3] Az almalé a tangazdaság egyik bioterméke, ami megvásárolható.

[4] http://akovekmeselnek.hu/2015/11/20/rozsa-sandor-sirja-az-erdelyi-szamosujvaron/

A híres betyárvezér a Szamosújvári börtönben raboskodott, és a börtön melletti temetőben alussza örök álmát. Emlékére a szamosújvári diákok minden évben futballmérkőzést szerveznek. A győztes egy évre elnyeri a Rózsa Sándor kupát. A következő évben újra meg kell mérkőzni a dicsőségért.