Balázstelke, Kiskapus, Vízakna és Medgyes is ünnepelt
A balázstelki református gyülekezet már Virágvasárnap után nagy lelkesedéssel készült a passió hetére. A bűnbánati héten is szép számban mentek a hívek a templomba. Nagypénteken két istentiszteletet tartottak, ahol az ige a Megváltónk érettünk való szenvedéseiről szólt. Az esti istentiszteleten Kiss Erika, az egyházközség kántora Túrmezei Erzsébet Amon az ács című versét mondta el a gyülekezetnek, amely Jézus keresztfájáról szól. A gyülekezet meghatódva hallgatta a keresztfán érettünk szenvedett Jézus Krisztus kálváriáját. Húsvét első napjára zsúfolásig megtelt a templom. Az ige azokról az asszonyokról szólt, akik szomorúan és félelmekkel tele mentek Jézus sírjához, de boldogan jöttek onnan vissza, mert találkoztak a feltámadott Jézussal, aki eszükbe juttatta ígéretét, hogy csak három napig lesz a sírban, utána újra találkoznak. Az igehirdetésben arra biztattuk híveinket, hogy bízzanak Jézus kijelentett szavában, mert amit ő mond, az mind beteljesedik - foglalta össze Kiss Csaba, református lelkipásztor Balázstelkéről.
Kiskapuson, az evangélikus felekezetben csaknem félszázan vettek részt a húsvét első napi istentiszteleten - mondta Horváth Csaba, kiskapusi evangélikus lelkész. - A húsvét ünnepi előkészületekhez hozzátartozott a passióéneklés, ami nagycsütörtök és nagypéntek délutánján van. Az evangélikus-lutheránus szertartásban csak itt éneklik Kiskapuson ezt a sajátos passió formát. A zord idő ellenére az emberek szívében megszületett a vágy, hogy találkozzanak a feltámadott Úrral, nemcsak az Igében, hanem az úrvacsora szent jegyeiben is. Többen külföldről látogattak haza, határokat, sőt tengereket átszelve, hogy a szülőföldön élhessék át a találkozás és a családi közös ünnep áldásait.
A medgyesi katolikus egyház közössége nemcsak nagyhéten, hanem a nagyböjt hetein is keresztúti ájtatossággal készült Húsvét ünnepére. Nagypénteken Jézus kereszthalálának szertartása után szentségimádást tartottak a szentsírnál, és ahogy az elmúlt években mindig, gyűjtést szerveztek a jeruzsálemi szentsír javára. A húsvéti ünnepkör talán egyik legszebb szertartása nagyszombat vigíliája volt, ahol a plébániatemplom minden padja megtelt mécsesekkel. Ezen a napon Medgyesen is Jézus szenvedéséről és kereszthaláláról elmélkedtünk a szent sír előtt. Az ő feltámadásával ez egyben a kereszténység örömünnepének kezdete is. Az esti liturgia szimbólumaiban a fény és a sötétség jelent meg, hiszen a szertartás sötétben kezdődött és a fellobbanó mécsesek lángja Krisztus feltámadásával érkező reményt és az örök életet jelképezték.
Márkos Hunor-Elemér, a medgyesi unitárius felekezet lelkészének húsvéti összefoglalója: "Tavasz megérkezésével nem csak testi, de húsvétnak köszönhetően lelki megújulás is nekünk az ünnep. A feltámadás emléke, a csoda reménye ősi biztatás. Mint Szeben megye egyedüli, kis létszámú gyülekezete, bízunk a csodában, a lehetetlenben, hogy mint maroknyi unitárius a nemzeti és vallási kisebbségben igenis élni tudunk, túlélni. Túlélni felgyorsult életformát, elidegenülő viszonyulást, túlterhelt mindennapokat. Ezt a hitet szüntelenül igyekezünk elültetni az emberek szívébe, hogy ők is bízzanak unitárius megmaradásukban, s ezt a bizalmat tettleges cselekedetekben is megnyilatkoztassák. Mert tartozni valahova létfontosságú az ember számára. Nekünk erről szól az ünnep." Az istentisztelettel egy időben a vasárnapi iskolában húsvétról tanultak a gyerekek játékos módszerekkel, családias hangulatban Márkos-Mátyás E. Zitával.
A medgyesi református felekezetben is Jézus feltámadását ünnepelték. Székely Zoltán Márton, medgyesi református lelkipásztor összefoglalója: "Az ünnepet idén is a hagyományos nagyhét vezette be nálunk. A napi, bűnbánati alkalom kiemelten fontos így ünnep előtt, különösen, ha úrvacsorázni készül a református keresztény. Krisztus szenvedéseinek a lényegére, felnőtt vagy gyermek, ezáltal jobb rálátást nyer. Ez utóbbit, a gyerekekkel való foglalkozást még virágvasárnap keretében ejtettük meg a Gyermekmissziós Napon népes gyerekcsoport jelenlétében. A húsvét reggele a dicsőítésről szólt. Mert mélység után magasság, éjszaka után napvirradat következik mindig. A háromnapos ünnepen 1888 óta fennálló templomunkban többszáz református ember fordult meg. A húsvéti tanítást és az úrvacsorai javak kiszolgáltatását a gyülekezet lelkésze, Székely Zoltán és a Kolozsvári Teológiáról érkezett legátus, Tóth György végezték. Boldogító alkalom volt a húsvét mindenkinek, hazalátogatónak és itthon élőnek egyaránt…Békesség Istentől! Hogy vagy?.. És a család jól van?...Megannyi személyes kérdés, amire nincsen idő a hétköznapokban. De az ünnep más! Mindig van valaki, egy régi arc, egy kedves szomszéd, egy volt osztálytárs, aki csak úgy váratlanul ráköszön az emberre, megkérdezi, hogy van. A szív ismét elkezd emlékezni. Medgyesen is, húsvétkor is, református keresztény magyar, szíve érzésein át látja meg a Másik embert. Mert az ünnep tétje a találkozás. Találkozás Istennel és emberrel. Ha az ünnep igazi, döbbenetes felismerésre vezet rá. Húsvétkor is jó volt Istennel együtt lenni a református templomban. Neki adjunk hálát, hogy megsegített és hogy sokan odajárulhattunk a lelki kútfőhöz. Azért „Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halleluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halleluja!”
Vízaknán március 29-én, zöldcsütörtökön kézműves foglalkozásra és tojásfestésre került sor az ifjúsági házban az ünnepre hangolódva és a hagyományőrzés jegyében. Megismerkedtünk a szokásokkal és a berzselés technikájával, és természetesen a játék, a mesenézés, a húsvéti díszkészítés, valamint a fiúkkal a locsolóvers tanulás sem maradhatott el. Húsvét vasárnap a katolikus templomban hagyomány szerint a szentmisén plébános úr megáldotta az ünnepi asztalra kerülő ételeket. A református templomban az ünnepi istentiszteleten a dalárda örvendeztetett meg bennünket előadásával, mely húsvéti szereplés tradíció a vízaknai református gyülekezetben. A férfi dalkör fennállásának 129. évfordulóját ünnepelheti ez esztendőben. Gyönyörű előadás volt, szívünk együtt dobbant éneküket hallgatva: „Szívemben már nincsen semmi félelem. Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!” Húsvét másodnapján locsolók járták körbe a lányos házakat, a szép versért és a locsolásért pedig hímes tojás járt. Reméljük minden leányt bőségesen meglocsoltak, és senki sem fog elhervadni! - foglalta össze Bajusz Erika, Petőfi Sándor ösztöndíjas.
