Megérkezés az Ezeréves Határra
2016. szeptember 1. sok magyarországi gyermek életében nagy nap, az iskolakezdés napja. Emlékszem gyermekkoromban milyen nagy izgalommal töltött el ez az időszak, mikor a gyenge augusztus végi napsugarak már jelezték a tanév közeledtét. Hát valahogy ez az ismerős várakozás kerített hatalmába augusztus 30-án is, amikor a Corona Inter City a Keleti Pályaudvarról Székelyföldig hozott, hogy megkezdhessem ösztöndíjas feladataimat az Ezeréves Határon. A Gyimesek völgyein, a Keleti-Kárpátok vadregényes tájain három nagyobb település húzódik; Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Az Ezeréves Határ lakói többségében csángó magyarok, székelyek és románok.
Fogadószervezetem a Gyimesbükki Katolikus Plébánia, ahol Salamon József plébános úr, Hanuleac Tamás segédlelkész és Máté Szilveszter gyakorlati éves kispap végzik egyházi feladataikat. Az egyházközséghez három templom és több kisebb kápolna tartozik.
A Plébánia tevékenységei közé tartozik egy cserkészcsapat munkájának koordinálása és a hagyományőrző nyári tábor megszervezése, idén augusztusban már személyesen nyerhettem bepillantást a gyimesi közösség ezen eseményébe. Közel 200 gyermek részvételével egy héten keresztül az énekszótól és a kézműves programoktól volt hangos a Plébánia kertje és termei.
Kiemelt szerepe volt a Gyimesieknek a Mária Út Gyimes – Csíksomlyó közti szakaszának kiépítésében, amelyet követően a zarándokút véglegesítésre került.
A Gyimesbükki Plébánia további fontos tevékenysége a magyar nyelv ápolása, megőrzése. Történeti előzmény, hogy az 1950-es években megszüntették a magyar iskolákat a Gyimesekben, amelyek csak az 1990-es években tudták újra megnyitni kapuikat a diákok előtt, jelenleg államilag kilenc iskola működik, ebből azonban csak két intézményben van magyartanítás.
A kilenc hónapos ösztöndíjam során kiemelt feladatnak tekintem, hogy minél több gyermeknek teremtsünk lehetőséget a magyar nyelvvel való találkozásra. Ez megvalósulhat első körben versek, dalok formájában, azonban egy rendszerezett magyar mint idegen nyelvoktatás óra bevezetése is indokolt a kizárólag román nyelven tanuló gyimesi gyermekek számára.
Az első napok ismerkedését követően már konkrét eseményekbe volt lehetőségem bekapcsolódni. Szeptember 3-án, szombaton a Plébánia egy Ifjúsági Napot szervezett a bérmálás előtt álló fiatalok számára. A félnapos program reggel közös énekléssel és imádsággal kezdődött, majd egy rövid elmélkedést hallgatott meg a közel 50 fős ifjúság. Az előadást Máté Szilveszter gyakorlati éves kispap tartotta, amelynek témája a Szentmise értéke, a keresztényi életben betöltött szerepe volt. Az elmélkedés gerincét a három kérdéskör alkotta: Az első a szentmise az emberiség üdvtörténetében betöltött szerepét vizsgálta. A második kérdés a katolikus egyház lelkiségében betöltött szerepét, végül az egyén és a konkrét egyházi közösségek életében betöltött szerep került kibontásra.
Az előadást követően kiscsoportokba rendeződve jártuk körbe, vitattuk meg személyes kötődésünket a szentmiséhez, és egy közös imát fogalmaztunk meg. Ezen gyimesi programon már csoportvezető feladatot kaptam, amely rendkívül pozitív élményt jelentett számomra. A csoporttevékenység alatt minden csoporttag bevonta magát, továbbá egy közös imádságot is feladatuk volt megfogalmazni. Ezen szombati programot szeretnénk hagyományőrző módon hetente megismételni a bérmálás előtt álló ifjúság számára, amelynek többes célja is van. Egyfelől az azonos korosztályú magyar közösség összetartása, továbbá a magyar nyelv és egyházi hagyományok ápolása.
A kilenc hónap során főbb feladataim lesznek: az ifjúsági programok szervezése, kézműves foglalkozások megtartása, valamint a magyar nyelv oktatása általános- és középiskolás gyermekek számára. Hiszek abban, hogy nyelvünk ápolása dalok, versek formájában is nagyban hozzájárul a magyarság összetartásához különös tekintettel a szórványterületeken.
Az itteni magyarság sajátos nyelvjárással, népviselettel, hagyományokkal rendelkezik – csak néhányat említve a gyimesi tojásfestés és a csángó népdalok – amelyek mindmáig meghatározzák életmódjukat, mindennapjaikat.
A cikk végső üzeneteként szeretném megfogalmazni a kedves Olvasó számára, ha még nem volt itt, jöjjön el, ha már volt itt, térjen vissza, mert valami van itt, amiért megéri 1000 km-t megtennünk, hogy az út fáradalmáért egy szeretetteljes közösség kárpótoljon minket! Salamon József gyimesbükki plébános Gyimes című könyvének bevezető gondolatait idézem:
„ De csodálatos ez a Gyimes, mert volt, még van, és lesz ereje magához térnie. Nap mint nap van feltámadás, és van kálvária, mely teleszórja gonddal és munkával a következő napjainkat, a szebb és jobb jövő reményében. Mindennek a lényege itt az élni akarás, mely életet kelt ott is, ahol már rég lemondtak róla” [1]
[1] Salamon József: Gyimes. Csíkszereda, 2014. 18. oldal
