Aki dudás akar lenni...
Amikor kiderült, hogy a 2017/18-as Petőfi Sándor Programba mindketten bekerültünk, nem is volt kérdés, hogy meghívom Gábort fogadó szervezetemhez, a HÍD – Szebeni Magyar Egyesülethez.
Kurdi Gábor népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere, a 2014-es Fölszállott a páva döntőse, ahol a zsűri különdíját érdemelte ki. A hangszereit saját maga készíti. Gyermekkorában találkozott először a népművészettel. Kezdetben néptáncolt, majd figyelme inkább a népzene felé fordult. Elsőként a citerával ismerkedett meg, aztán elkészítette első citeráját. Később a kecskeduda kezdte érdekelni. Ez egy nagyon különleges hangszer. Gábor elmesélte, hogy rengeteg türelem kell hozzá, hiszen hónapokig a duda felfújását kell gyakorolni. A kecskeduda megszólaltatásához ezentúl varázsige is szükségeltetik, amit a nagyszebeniek örömmel tanultak meg.
„Duda, duda büdös duda, az is büdös, aki fújja,
Fújd fel dudás a dudádat, billegtesd el a nótámat.”
Nagyszebenben elsőként a Tükörteremben ismerkedhettek meg vele az itteni magyarok, hiszen 2018. február 17-én itt adott koncertet. A közönségnek bemutatta a citerát, a furulyák népes családját, a tárogatót és természetesen a kecskedudát. Az egyórás koncert alatt a jelenlévők a különleges zenei élmény mellett rengeteg érdekes információt tudhattak meg a népi hangszerekről. A program után a gyerekek kíváncsian mentek kipróbálni a zeneszerszámokat. Szoros volt a napirend. Oltszakadáton vártak már ránk az ottani közösségi teremben, ahol farsangi bált tartottak. Ismét nagy szeretettel fogadott bennünket a szakadáti magyar közösség. Gábor kecskedudán játszott, amivel könnyeket csalt a jelenlévők szemébe. Azonnal a szívükbe zárták.
A szombati mulatság után reggel Kóbor felé vette az irányt a nagyszebeni küldöttség. Mentorom, Serfőző Levente, és az egyesület alelnöke, Páll Ákos is velünk tartott ebbe a kis magyarlakta zsákfaluba. Az Istentisztelet után került sor a rendhagyó zenei produkcióra, amit a szeretetvendégség követett.
Másnap az iskola utáni programra mentünk Gáborral. A gyerekek közül néhányan már ismerősként üdvözölték a szombati koncertélmény után. A hangszerek bemutatása és megszólaltatása mellett népdalokat és táncokat tanított nekünk, megmozgatva a tanulásban megfáradt tagokat. A gyerekek örömmel vették az érdekes foglalkozást, mindenben partnerek voltak. Az óra végén mindenki saját maga készítette első dudáját egy szívószálból.
Kedd délutánonként az októberben indított Csodavárba várjuk a nagyszebeni magyar gyermekeket. A foglalkozás azóta is sikeresen működik. Ezúttal a nagyobbakkal furulyát készítettünk Kurdi Gábor vezetésével. A gyerekek lelkesen fűrészeltek, reszeltek és fúrtak, de az apukák segítsége is elkelt. Nem tudom, kinek tetszett jobban a foglalkozás, de abban biztos vagyok, hogy amellett, hogy saját hangszerek készültek, nagy élményt nyújtott a gyermekeknek és az apáknak a közös foglalkozás.
Az óvodásokkal zenéltünk, táncoltunk, játszottunk. Jó volt látni a kicsiket, ahogy élvezik Gábor játékát. Nagyon jó pedagógiai érzéke miatt minden korosztállyal megtalálja a közös hangot, elvarázsolja őket. A foglalkozás végén Gábor megajándékozta saját készítésű hangszereivel a magyar óvodai csoportot, amit a jelenlévő Mátyás Csilla – állandó segítségem a foglalkozásokon – örömmel fogadott.
A négy nap alatt nem nagyon hagytam Gábort pihenni. Állandó mozgásban voltunk. A programok mellett igyekeztem a városból és a környékből is mutatni valamit. Úgy érzem, Gábor megszerette Nagyszebent, a város pedig biztosan megszerette Gábort. Húsvétra visszavárjuk. Szerdán pedig útra kelt Szilágysomlyó felé, hogy ott is megörvendeztesse a magyar közösséget.
