A hetven éven felülieket hívták meg erre az alkalomra, és mindenki nagy szeretettel fogadta a meghívást. Már az első harangkonduláskor látni lehetett, ahogyan – a fiatalabbak kíséretében - ünnepélyes öltözetben érkeznek Isten házába az öregek. Olyanok is eljöttek, akik betegség vagy gyengélkedés miatt nem tudnak minden vasárnap részt venni az istentiszteleteken. Látni lehetett az arcukon azt a ragyogást és kellemes érzést, amely azt sugallta, hogy: foglalkoznak velünk.
Az igehirdetés alapigéje Lk. 10,38-42 volt: Mária és Márta találkozása Jézussal. Az igehirdetésnek alapgondolata az volt, miszerint az ember akkor is sokat ér, ha vén. Márta tevékenykedett ugyan Jézus körül, de Mária leült Jézus lábai elé és hallgatta Őt. Vajon az elcsendesedésnek, az Istenre való figyelésnek, a nyugodt szemlélődésnek és magunkba mélyedésnek nem akkor van-e kiváltképpen való alkalma, amikor már nem kell vagy nem is lehet teljes erővel tevékenykedni? De igen. Mária tudott tenni, és abba is tudta hagyni a tevékenységet, és utána teljes odaadással tudott Jézusra figyelni.
Az úrvacsoraosztást követően szeretetvendégségre került sor, amelyen a gyülekezet gyermekei kis meglepetés műsorral készültek. Öregjeink egy csokoládét és a gyermekeink által elkészített igés kártyát kaptak ajándékba. Ezen kívül énekeltek, beszélgettek, tartalmas időt töltöttek együtt.
A szeretetvendégség után azok is részesülhettek úrvacsorában, akik nem jöhettek el a templomba. Az idősek egy része a délutáni istentiszteletet követően ellátogatott a szomszéd faluban, Farnason lévő öregotthonba, süteménnyel és gyümölccsel lepték meg az ott lakó öregeket és töltöttek el velük is tartalmas időt.
