Lőrinc bátya meséi a magyarlapádi Gyöngypárta Táncegyüttesnek
Már a nyár folyamán elhatároztuk férjemmel, hogy gyűjtőmunkával egészítjük ki tavaly megkezdett ösztöndíjasi feladatainkat: a tánctanítást és programszervezést. Célunk, hogy a még élő néphagyományt hordozó idősekkel ne csak mi, hanem a most serdülő kamasz fiatalság is találkozzon, gyűjtsön, tanuljon. A magyarlapádi fiatalok szoros kapcsolatban élnek nagyszüleikkel, azonban mindig értékes tanulságokat vonhatnak le egy-egy társuk "nanójának" és "tatájának" meséiből.
Ezen felül ez a folyamat nemcsak a fiataloknak adhat élményt - az idősebbek átadhatják tudásukat, figyelemmel hallgatják őket és érezhetik, hogy az, amit az életük során tapasztaltak, eljut az ifjú gyermekek fülébe.
Ennek a programsorozatnak az első vendégeként jött el hozzánk Szolga Lőrinc - azaz Lőrinc bátya, aki az 1969-ben felvett Martin György féle gyűjtésen is szerepelt. Először szórakoztató meséivel nevettetett meg minket, majd erőt merítve a fiatalok érdeklődéséből, dalra fakadt és táncra perdült, eljárva egy teljes magyarlapádi táncrendet: lassú pontozót, gyors pontozót, csárdást és szaporát.
Ezúton szeretnénk megköszönni neki ezt a szívmelengető estét, és kívánunk erőt, egészséget, és még sok-sok táncot, zenét, éneket.
"Asszony, Te csak hallgass,
engemet ne háborgass,
mer én Néked a te urad vagyok,
és én Néked parancsolok."
