Jelenlegi hely

Arany János a szabadságharc tükrében - Ünnepi megemlékezés 1848. március 15-ről -

/ Gál Veronika /
gal.veronika képe
,,Arany János a szabadságharc tükrében,, címmel tartottak megemlékező estet 2017. március 15-én a hertelendyfalvi művelődési egyesület székházának nagytermében. A szabadságharc dicső napjaira emlékezett és ünnepelt együtt huszonegyedik alkalommal közösen a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület és a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület tagsága, valamint a vendégek.

Az ünnepségen  jelen volt a belgrádi Magyar Nagykövetség képviseletében Kubik Zoltán tanácsos és Thomka Ágnes a követség titkárságának munkatársa, a Thomka Károly hertelendyfalvi telepítő lelkész leszármazottja. Az ünnepi műsort a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület vegyeskara a Magyar Himnusz eléneklésével nyitotta meg,  melyet  Rancz Károly és Lőcsei Vilmos elnöki köszöntője követett. A megnyitó folytatásában a pancsovai vegyeskar dalokat adott elő. Ide kattintva  részletet hallhat az előadásból.

     

Az 1848-as eseményekkel kapcsolatban  néhány név jut eszünkbe, pedig sokan voltak, fiatal értelmiségiek és egyetemisták, akik a polgári létért harcoltak. Élükön a költő, Petőfi Sándor állt. Mellette voltak költők, írók, publicisták, fiatal jogászok és politikusok. A forradalom költőinek egyike többek között Arany János. A költő születésének 200. évfordulójának alkalmából a 2017-es évet emlékévvé nyilvánították. Az idei szabadságharcra való megemlékezés az Arany János emlékév tükrében készült.  

A szabadságharc és a költő emlékének szentelt zenés-irodalmi összeállítást az 1848. június 4-én megjelenő Nép Barátja lapban közreadott  Arany János: Ismerkedés című cikkéből vett részlet felolvasásával Kis Samu és Petőfi Sándor: 1848 című versének szavalatával Nemcsek Marina indította.

    

,,Tudjátok-e, testvéreim, mi a haza, a hon? Hogyne tudnátok, ugy-e? […] A haza nemcsak az én hazám, földem és házi cselédem, hanem a szomszédomé is, a falumé is, a vidékemé is, a megyémé is: egyszóval az országomban lévő minden hajlék és tűzhely, minden föld és barom, minden gyenge fejércseléd és neveletlen gyermek. Ezek a haza, mit közerővel védelmezni kell. Mert csak egyesült erő az, mit megtörni nem lehet. Egy szál vékony vesszőt a gyermek is el bír törni, de kössünk egy kéve vesszőt, s az apja sem töri el. Ezért közös erővel kell védnünk a hazát. Egyesítsük erőnket a szeretett haza boldogítására. Kit boldogítunk, ha a haza javára munkálkodunk? Magunkat, édes mindnyájunkat. Házat építünk, melyben mindnyájan egy helyet találunk, mely mindnyájunkat megóv a külső viszontagság ellen, melyet örökbe hagyhatunk fiainkra, hogy áldják érette emlékezetünket. Szeressük a hazát. Áldozzunk érette vagyonunkkal, fiainkkal, vérünkkel, életünkkel.,, (Arany János, Ismerkedés)

 A forradalmi eseményeket és Arany János életét, munkásságát, valamint a szabadságharcban vállalt szerepét ismertették narrátori szerepben Kis Krisztina, Nagy Mónika és Nemcsek Klaudia. 

Részlet a műsorból:

,, Arany János 200 éve, 1817. március 2-án látta meg a napvilágot Nagyszalontán, a magyar nyelv és verselés legnagyobb mestere, irodalmunk legismertebb epikus költője, a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Toldi trilógia, számtalan ballada és sok sok szép vers alkotója. Elszegényedett református kisnemesi család késői gyermekeként, egyetlen fiaként született. A gyermek Arany igazi csodagyereknek számított, már 3-4 éves korában olvasott. Édesapjától sok mesét megismert, így a Toldi történetét is. A nagyszalontai iskolában tanult, és már 14 évesen segédtanítóként  tevékenykedett. Később a híres Debreceni Református Kollégiumban jogásznak készült.

Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben.  A Kisfaludy Társaság pályázatára írt Toldi trilógia nemcsak az országos hírnevet hozta számára, hanem a Petőfivel való szoros barátsága is ekkor kezdődött. Az első méltató levél után Arany és Petőfi levelezése egyre köz­vetlenebbé vált, 1849-ig leveleztek. A forradalom bukása után Arany Nagykőrösön tanárként dolgozik, majd 1860-ban Pesten a Kisfaludy-társaság igazgatója lett. 1860 és 1865 között a Szépirodalmi Figyelő című politikai, majd a Koszorú című szépirodalmi lapot szerkesztette. 1877-ben vált meg állásától, 1882-ben 65 éves korában hunyt el Budapesten.

Az 184849-es mozgalmak félbeszakították Arany János nyugodt munkásságát, aki csak messziről adózhatott elismeréssel barátjának a pesti forradalomban játszott szerepéért. A toll, a szó erejével vett részt a forradalomban és szabadsáharcban. Ezt próbálta megvalósítani mint a forradalmi kormány lapjának, a Nép Barátjának szerkesztője. A szabadságot szolgálta az ifjúságnak szánt, a Szabadság zengő hárfája című ponyvafüzeteivel.

A szabadságharc idejében született műveinek egy része toborzó, küzdelemre buzdító vers. A Nemzetőr-dal című verse is, amelyet egy szalontai honvédhadnagy megzenésített. Ezt követően a  Mit csinálunk? című verse szomszédságában egymás után jelennek meg lelkesítő versei, balladái:  A legszebb virág,  A hazáról,  Koldus-ének,   Rásüt az esthajnal, Rákócziné, Walesi bárdok. Aranynak Rákóczi a nemzeti szabadság jelképét jelentette. „Ami kevés szabadság a magyarnak még megmaradt, azt az ő fegyvere mentette meg” – olvashatjuk Arany egyik szemléjében. A 1848-as mozgalmak pillanatai késztették első történelmi balladájának, a Rákócziné megírására. A hagyomány szerint Bécs arra szerette volna rábírni Rákóczinét, hogy férjét beszélje le a harcról. Rákócziné azonban a további harcot ajánlotta.,,

A műsorban a költő szabadsághoz fűződő gondolatait idézték - Nemzetőr-dal és a Mit csinálunk?- Kovács Dániel és Nemcsek Dávid szavalatai és a hertelendyfalvi Református egyház ifjú női kórusának előadásában az Arany János versére írt, A legszebb virág című Ligeti-dala hangzottak el, melyet ide kattintva meghallgathat.

              

 

A magyar irodalom legnagyobb ballada írójának sorai csendültek fel Lőcsei Márta tolmácsolásában, a Rákócziné című balladájának felolvasásával emelte az ünnepi megemlékezés hangulatát. Arany János a forradalom és szabadságharc mellé egész szívvel állt, és annak elvesztése után világossá vált számára, hogy valami elveszett. Nem volt hős forradalmár, de hazáját mindvégig hűen szerette. Hosszú életművet hagyott maga után, gondolatai életünk részévé válnak. Az emlékére szánt összeállítást Kiss Andrea szavalata zárta, a Domokos napra című verséből választott részlettel:

,,Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember
 lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! -
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.,,

     

Az elhangzott forradalmi verseket, eseményeket és a költőt megidéző irodalmi szövegeket  a  hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület férfikórusának  betétdalai tarkították. A műsort Györfi Sándor zenetanár vezényletével a Dél-Pacsirtái gyermekkórus által előadott katonadalok is színesítették.   

   

Ünnepi záró gondolatként Nagy Mónika ismételten Arany Jánost idézte:

A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe: ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskű szavait.”

Az ünnephez méltóan a megemlékezés Lőcsei Antal szavalatával, Petőfi Sándor a Talpra magyar című versével és a Szózat, valamint a Székely Himnusz közös eléneklésével zárult.