Talán a mottó jellemzi legjobban erdélyi kötődésem és azt, hogy mit jelent számomra az alkotói szabadság. Mindig is érdekeltek az emberi sorsok, újságíró karrierem során törekedtem kimagasló életutak bemutatására, de a határontúli lét megélése, ismertetése, becsatolása az összmagyar kultúrába akár gasztrón, vagy legyen az meséken keresztül, mindig is felcsigázott. Jó ideje, csatangolva faluról városra, betekintést nyertem a Tusnádfürdőt körülölelő vulkán és szűkebb tágabb környezetének miliőjébe, a hely gazdasági, társadalmi potenciálja kiaknázatlan. Arra jutottam, hogy hiánypótló lenne egy magyarul, majd igény szerint többnyelvű, személyes sorsokon keresztül átszőtt helytörténeti monográfia megírása. Ezt a készülő kiadványt, bizonyára meg lehetne támogatni egy utaztatható modern kiállítási installációval, amely, a helyi közösségnek alkalmas lehet forrásgyűjtésre (FR) is. Ha a model itt működik, a számtalan, helytörténetileg feldolgozatlan szórványtelepülések sorsának megírásával lehetne folytatni, leginkább kezdeni a sort. Izgalmas feladatnak ígérkezik az is, hogy megismerhetem a helyi kiadványokat, vagy segíthetem azok létrejöttét, ahol az összes esemény, rendezvény szinkronizálva, promotálhatóak lennének a környék magasan jó minőségű termékei. Van számomra egy szívet melengető feladat, szorványban, Barcaságban, az Erdélyi Szórványmagyarok Kulturális Egyesületének javára lenni. Bámulatos az a magas színvonalú és mennyiségű kulturális ünnep, amit itt dél-Erdélyben ők, életre hívtak. Az általam fentebb vázolt kiadványok indítása, működtetése, barcasági adaptálása feltehetően segíti munkájukat, szavatolja a szórványban élő magyarjaink szorosabb közösségbe való megmaradását. A Petőfi Programnak köszönhetően, kitűnő szakemberek, mentorok ügyködnek ezen évek óta és számomra óriási megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhatok velük, tanulhatok tőlük, tudásomat ott kamatoztathatom.