Tavaszi napsütés köszöntött be az erdőszéli tisztáson, ahol minden évben nagy izgalom uralkodott húsvét tájékán. Kezdhettem volna így is a brassói pojánán indult húsvéti történetet, de a ugye, ember tervez, Isten végez - szól a mondás. A metélő időjárás nem tudta kedvét szegni az erdőszél aprónépének.
Egy tartós meleghullám után, sarkvidéki hideg csapott le Brassóra április elejére. Akarom mondani igazi áprilisi szeszély, ami szinte csak itt jellemző, hogy egy nap négy évszak is képviselteti magát. De a mese csak írta magát, ügyet sem vetve az elemek játékára.
A nagy húsvéti tojáskeresés napja!
Képzeljétek, Nyuszi Palkó aznap már hajnal óta talpon volt és a zimankó ellenére is kisétált illatos nyári szénával bélelt oducskájából gondosan elrejteni a színes, csodás csokitojásokat a bokrok tövében, a mohás kövek alá és a legvidámabban csicsergő madaraknak fészket adó fák ágain.
Alig, hogy végzett, kisvártatva érkeztek is a kismókusok, a sünikék, őzikék, katicabogarak, lepkécskék, pici csíkos malackák és a szarvasborjak izgatottan gyülekeztek, kíváncsian vizslatták, vajon mi is vár rájuk az erdőszélen elrejtve… Na de Nyuszi se volt rest, tapsolt egyet a nagy füleivel, és elkiáltotta magát:
Vigyázat, kész, rajt!
A tisztás azonnal megtelt vidám kacagással. A kis sünik ügyesen bújtak be a bokrok alá, a mókusok pedig fürgén ugráltak fáról fára, hátha fent is találnak valamit. Mimi, a kismókus, egy hatalmas páfránylevél alatt bukkant rá egy fényes, kék tojásra, míg Bence sün egy halom száraz falevél alól egy pettyeset húzott elő. A malackék csíkocskái iránytűként világítottak az őzikéknek és lepkécskék ide oda libbenve segítették az őzíkéket, szarvasborjakat csodákat találni a mohás kövek között. A katicabogarakat képzeljétek, volt aki összetévesztette az apróka csokitojásokkal, s hopp, némelyik be is került a kiskosárkába. Aztán ezen is vidámak vinnyogtak kacagtak a szőrmókok, pöttömök.
Ám a legnagyobb meglepetés még váratott magára. A tisztás közepén álló öreg tölgyfa odvában valami különlegesen csillogott. A legkisebb rókalányka, Anna vette észre, és óvatosan odahuppant a fához. Amikor belenyúlt, nem egy átlagos tojást, hanem egy gyönyörű, óriási aranyozott, rózsaszínes nyuszicsokoládét talált.
- Megtaláltam! Megtaláltam a főnyereményt! - kiáltotta, sivalgott és az egész csapat lármázott, örömtáncot járt körülötte. Ünnepelték, hogy együtt lehetnek.
A nap végére mindenki kosárkája hál’Istennek megtelt finomságokkal, de a legboldogabbak mégsem az édességek miatt voltak. Hanem azért, mert együtt játszottak, közösen kutatták át az erdőt, és végül mindenkinek jutott egy darabka az aranytojásból, amit jóízűen, nevetgélve osztottak meg egymással.
Volt móka, kacagás, gida és báránykasimi is, de a pónik, lovacskák sem maradtak simogatatlanuk, aztán meg finom narancsos, fahéjas erdei gyümölcsös teácska jólesően melegítette át a pindurnyi kezecskéket, szülők lelkét, kellett is a forróital a deres-cudar időre.
Aztán a pilinkélő hópihék érkezésére elszállingózott a csipet csapatka is, ez volt az erdő legszebb húsvétja mondogatták a kicsinyek, ahol Nyuszi Palkó, mint egy nagy bölcs kamaszka megállapította, hogy a legnagyobb kincs nem is a tojás volt, hanem az együtt töltött, vidám délután.
Köszönjük az Erdélyi Szórványmagyarságért Egyesületnek és Simon Andreának, volt Petőfisnek a meglepetés szervezést.
