Gyermekkoromtól kezdve meghatározó része az életemnek a néptánc. Ma, már nem csupán szabadidős tevékenység számomra, hanem hivatás és elköteleződés: hidat jelent a múlt és a jövő között. A mozdulatokban és dallamokban őseink világa él tovább és minden lépéssel egy darabka hagyományt őrzünk meg.

Meggyőződésem, hogy a tudás csak akkor teljes, ha azt tovább is tudjuk adni. A fiatalabb generációknak átadni a tánc szeretetét, a közösség megtartó erejét és a hagyomány értékét számomra nemcsak feladat, hanem felelősség. Ezért munkámban mindig arra törekszem, hogy ne csupán tanítsak, hanem példát is mutassak a közösségért való tenni akarásból.

Nagyenyed városa különleges hely számomra. Ez a település évszázadok óta az erdélyi magyarság egyik szellemi központja, ahol iskola, kultúra és közösségi élet szorosan fonódik össze. A kollégium falai között nemcsak tudást kap az ember, hanem otthonra is lel: közösségben nevel, gyökereket ad és egyben szárnyakat is. Nem véletlen, hogy Nagyenyedhez kötődik annyi tánc, dal és történet – ez a hely mindig is megtartotta és továbbadta azt, amit a magyarság legfontosabb értéknek tart: a közösségbe vetett hitet.

Magyar kisebbségiként különösen fontos számomra, hogy identitásunkat megőrizzük, és a közösségi életben is megerősítsük. Hiszem, hogy a néptánc és a népzene az egyik legerősebb kapocs, amely összeköti a magyar közösségeket, bárhol is éljenek.
Az életem és munkám így egyaránt szolgálat: a hagyományok iránti tisztelet, a tudás továbbadása és a közösség megmaradása érdekében.