Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen ez évben diplomát szerzett történelem-magyar szakos tanár, egyben majdnem egy évtizede hagyományőrző tevékenységet folytató fiatal vagyok. Ezek mellett az ország legrégebben folyamatosan működő erdei iskolájában, a Vadvízország Erdei Iskola és Táborban immár nyolcadik éve szervezői és programvezetői munkát végzek, legyen szó honfoglalás kori, 19. századi vagy épp pásztor-betyár tematikus táborokról. Itt is igyekszem a legtöbbet átadni a táborokba látogatóknak mind tárgyi tudásban, mind a nemzeti értékekhez kapcsolódó pozitív attitűd tekintetében. A Petőfi Sándor Programban való részvételi szándékom számos forrásból táplálkozott. A külföldön élő magyarokkal végezhető munka, melynek célja nemzeti hagyományok erősítése és az identitás ápolása, véleményem szerint napjaink multikulturális, mégis sokszor „egységesítő” világában a legfontosabb, egyben legnemesebb feladatok egyike. Hagyományaink megőrzése és életben tartása itthon talán evidencia, ám a határainkon túl élő magyar közösségek számára komoly energiabefektetést igénylő, sokszor nehézségekbe ütköző tevékenység, mellyel kapcsolatban a szakavatott segítő kezek igencsak hasznosak lehetnek. Úgy vélem, hogy mind tanári képesítésem, mind a magyar kultúra ápolásához kapcsolódó, hosszabb múltra visszatekintő tevékenykedéseim alkalmassá tesznek arra, hogy sikerrel nyújtsak efféle segítséget. Ezen túl természetesen a Program által biztosított „kaland” is vonz: szeretek új helyeket, kultúrákat megismerni, s biztos vagyok benne, hogy Macedónia, ezen belül pedig Szkopje számos érdekes és hasznos ismerettel, élménnyel gazdagít majd. Biztos vagyok benne, hogy a macedóniai magyarság körében végzett munkám, mely főként a magyar nyelv oktatása lesz, pozitív élményt jelent majd a kinti közösségnek és nekem is.