Veres Emese-Gyöngyvér
Profile picture for user veres.emese.gyongyver2025
Aktivitás éve
2025
Tevékenységi terület

Rendezvényszervezés, hagyományokkal való foglalkozás (szokásanyag), médiatevékenység, anyanyelvi foglalkozások

“Erdély nem ér véget a Feketeügynél.” – Barcasági, félig csángó és evangélikus. 

Emese-Gyöngyvér

Bemutatkozás

Barcasági, félig csángó és evangélikus! Ezt a munkámban és a kutatásaimban mindig szem előtt tartom.

Marosvásárhelyen születtem, de Brassóban, illetve Négyfaluban nőttem fel, miután evangélikus lelkész édesapám Bácsfaluban (Négyfalu első települése) kapott állást. Ez a környezet meghatározta a további életemet, bár akkoriban egyáltalán nem voltam tudatában ennek. Brassóban érettségiztem, majd 1989-ben kivándoroltam Németországba házasság céljából, ám 1992-ben lányommal Magyarországra költöztünk, mivel számomra fontos volt az ő magyar környezetben való nevelése és nevelkedése. Ekkor kezdtem meg tanulmányaimat az ELTE BTK Román nyelv és irodalom, illetve kulturális antropológia szakon, majd később elvégeztem az ELTE összehasonlító folklorisztika doktori iskolát is. Még a középiskolában elkezdtem néprajzzal foglalkozni, elsősorban a barcasági csángókéval, ám akkoriban nem gondoltam, hogy kutatásuk későbbi életcéllá válik. 

Ma kutatómunkám (amely azonban semmilyen intézményhez nem kötődik) középpontjában áll a barcasági csángók történetének, néprajzának, egyháztörténetének kutatása, illetve evangélikusságom okán az evangélikus vallási néprajzé is. Kutatómunkám hozadéka a szórványtevékenység is, hiszen különböző brassói, illetve hétfalusi szervezetekkel már korábban is dolgoztam együtt, segítettem munkájukat, bemutatkozási és fellépési lehetőségeket szerveztem nekik Magyarországon. Ezt megelőző években ösztöndíjas munkám tulajdonképpen a korábbi tevékenységek folytatása, illetve kibővítése volt, hiszen Brassó megye más szórványközösségeinek munkáját is segíthettem. Ehhez járul az újabb tanévben a Szeben megyei magyarság különböző közösségeiben végzendő foglalkozásaim, amely során megtapasztalhatom majd azt is, hogy a hazai terepen kialakított munkamódszer más településeken is maradéktalanul alkalmazható-e. 1993 óta a Magyar Rádió külső munkatársa vagyok, és az írott sajtóban is rendszeresen jelentek meg írásaim. Ezt a kétféle tapasztalatot ötvözni tudom abban, hogy a szórványmagyarságot segítsem mindennapi és ünnepi tevékenységében egyaránt, magyar nyelvű sajtójának megtartásában és mindezek által identitásának őrzésében is.