Amikor 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin - nem sejthették, hogy e nap egyszer mennyi tartalommal telítődik. Szólt az egyenjogúságról, a szavazati jogról, a kiemelkedő szerepet betöltő nőkről, volt pártpolitikai és társadalmi vetülete egyaránt, míg végül az Egyesült Nemzetek Szervezete 1975-ben kezdte megülni a Nemzetközi Nőnapot, abban az esztendőben, amelyet Nemzetközi Nőévnek nyilvánítottak. 1977-ben az Egyesült Nemzetek Közgyűlése felkérte a tagállamokat, hogy „történelmi és nemzeti hagyományaikkal és szokásaikkal összhangban az év bármely napját a Nők Jogainak és a Nemzetközi Béke ENSZ-napjává nyilvánítsák”. Ez a nap a legtöbb országban március 8-a lett.
Még a 20. század elején, a nemzetközi nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakoztak magyarok, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A napnak megvolt a társadalmi jelentősége, de ez nem esett egybe a keresztény tartalommal, hiszen Magyarországon hagyományosan március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tartották meg a keresztény nőnapot, megemlékezve Jézus fogantatásáról és születésének híréről. Ez egyben az anyaság napja is volt ezért, ám hozzátehetjük, hogy ez elsősorban a katolikus hívek ünnepe volt.
Az évtizedek folyamán a nap története a háttérbe szorult. A férfiak egy-egy szál, csokor virággal kedveskedtek a nőknek, a lányok-asszonyok pedig megtalálták benne a kikapcsolódás, a szórakozás lehetőségét. Így volt ez Vizaknán is, ahol a református egyház gyülekezeti termében csaknem ötven nő gyűlt össze: fiatalabb és idősebbek, lányok, anyák és nagymamák egyaránt. Az együttlét célja nem titkoltan a felszabadult szórakozás, ám nem öncélúan: lehetőséget biztosítani az egyedülállóknak, az özvegyeknek, az időseknek is arra, hogy közösségben lehessenek.
Az eseményt egy bibliai igével kezdte Béres Levente, a gyülekezet lelkésze, majd a rövid igemagyarázat után következett a kötetlen beszélgetés, történetek mesélése, emlékek idézése, és természetesen, a tánc sem maradt el. A vizaknai asszonyok ezúttal is bebizonyították, hogy nemcsak dolgozni tudnak, a gyülekezetért, a közösségért tenni, hanem pillanatnyilag elfeledve az esetleges gondokat, vidáman mulatni, táncolni, viccelni.
A nőnapi együttlét is egy olyan alkalom, amikor a maroknyi magyarság összegyűlhet, anyanyelvét gyakorolhatja, magyar dalokat, slágereket hallgathat, de mindenek felett a különböző korosztályok asszonyai és leányai együtt lehetnek, egymásra figyelhetnek.
