Ha a pandémai közbe nem szól, ez már a tizenhatodik bálunk lenne – mondták egymás között az egyesület tagjai a rendezvényt megelőzően. A térség legrégebbi és sokáig legnagyobb magyar bálját 2008 óta rendezik meg Vukováron, és az első tíz évben, a nehezebb időkben ez volt az egyetlen kifejezetten magyaroknak szóló bál egész Baranyában, Szerémségben, Szlavóniában. Kifejezetten presztízsnek számított a vukovári bálban való megjelenése, ahol a tengermelléki, drávaszögi és még anyaországi magyarok is találkozni tudtak egymással.
Az elmúlt pár évben számos horvátországi magyar szervezet lelt újult erőre, növelte és aktivizálta tagságát – köszönhetően az ország kisebbségi támogatási rendszerének és a magyar kormány támogatásának. Így mára szinte egymást érik a térség különböző magyar estjei, báljai, és végső soron arra jutottunk, hogy a sokáig egyedülinek számító magyar bálnak már alig lehet időpontot találni a sűrű farsangi szezonban.
A szervezés, rendezés kérdéseit Jakumetovic Rozália elnökasszony mindig példásan oldja meg, a tagjok most is közösen készültek már január elejétől a dekorációval, ajándékokkal. Ebben az évben mintegy százötvenen mulattak együtt az este hét órától kezdődő és a hajnali órákig tartó mulatságban.
A Vukovári Magyar Bál az évek alatt kialakult szokás szerint kultúrműsorral kezdődött: az idei évben a HMDK Csúzai Csárdás Ifjúsági Tánccsoport tagjai moldai táncokkal nyitották meg az estet, majd a későbbiek során szatmári táncokkal lelkesítették a közönséget.
Az est során megtisztelt minket jelenlétével Magdó János eszéki főkonzul, dr. Császár Zoltán eszéki konzul, Filip Sušac Vukovár alpolgármestere, valamint Darko Dimić kulturális osztályvezető. Jankovics Róbert a helyi magyarság parlamenti képviselője köszöntőjében hangsúlyozta, hogy „a vukovári magyar bál jó alkalom arra, hogy visszanézve erre a tizenhat évre meglássuk azt, hogy milyen eredményt értünk el nemzetpolitikai szempontból is itt Kelet-Szlavóniában, illetve itt Vukováron. Amit láthatunk, hogy most már minden itt élő és működő magyar egyesület egy olyan szintű öntudatot ért el, amely 16-18 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Minden ilyen rendezvény, mint ez a bál, ahol közösségként együtt lehetnek magyarok, rendkívül fontos, és az üzenet is, hogy mi, magyarok itt, Szlavóniában itthon vagyunk, ez a mi otthonunk, mi itt születtünk, itt nőttünk föl. Itt szeretnénk bemutatni a magyar hagyományainkat, itt szeretnénk azt, hogy a többségi nemzet becsülje azt, ami magyar, ami a miénk.”
A bál megvalósításával az egyesület szándéka a megyei magyarság összefogása is. Ebben az évben a kórógyi Aranycsárdás Egyettüs zenészei mellett vendégeink voltak a közeli magyarlakta településről, Csákovácról érkező Csáki Betyárok, akik rézfúvós hangszereikkel visszaidézték a valamikori magyar lagzik hangulatát. Sok jelenlévő számára ez igazi nosztalgia volt, hiszen a tagok között vannak csákováci születésűek, akiknek még az esküvőjükön éppen ez a muzsika szólt.
