A héten a férfiaktól, fiúktól már mindenki megkapta a kedves szavakat, köszöntéseket, virágcsokrokat és meglepetéseket. Ezen az estén őket otthon hagytuk kicsit. A nőnapi móka a szórakozásról szólt, amikor is a vízaknai nők összejöttek, kikapcsolódtak, nevetgéltek, bolondoztak, és érezték, éreztették egymással, hogy ebben a kis közösségben nemcsak a férfiak támaszai, hanem igen is egymáséi is.
Az egybegyűlt nőket Csiki-Mákszem Lóránd tiszteletes úr köszöntötte, amikor is elmondta, köszöni azt a női szeretetet, amely mindannyiunkban, minden nőben megvan, s amely bárhogy is csűrjük-csavarjuk a férfiakból ilyen mód hiányzik. Melyet csak mi tudunk kifejezni, mely gyöngéd és érzelmes szeretettel csak mi tudunk szeretni, úgy férfit, mint gyermeket, úgy társat, mint felebarátot. Ezt a szeretetet köszönte, és kérte az Úr áldását életünkre és áldását arra, hogy adja meg számunkra tovább is a türelmet, odafigyelést és azt a szeretetet, mely nap mint nap mozgat bennünket.
Asztali áldás után nekiláttunk a pizzák elfogyasztásának. Jóllakottan s jókedvűen táncra is perdültünk. A táncparkett mondhatjuk, hogy a férfiak nélkül is porzott. Cseppet megpihenve felszolgáltuk és jóízűen fogyasztottuk el a tésztákat, volt Rigó Jancsi és ádámosi muffin is. A virág mint figyelmesség és ajándék itt sem maradhatott el, tavaszi nárciszokkal köszöntött bennünket a tiszteletes úr.
Jó érzés volt kicsit a napi teendőket elvégezve hátradőlni, szórakozni. Elfelejteni a mindennapok problémáit, a munka után otthon reánk váró elfoglaltságokat, a házas élet és a gyereknevelési örömök és boldogság melletti nehézségeket. Hátrahagyni egy pár órára ebben a rohanó, fejlődő világban a család összetartásakor jelentkező gondokat, amikor a családi asztalnál mindenki a „telefont simogatja”, nem pedig a napi, heti élményeiről, örömeiről vagy sérelmeiről számol be, mikor a társasjátékesteket, a közös meséléseket vagy közösségi összejöveteleket, felváltja a tv, a laptop, a telefon, a csend és sokszor a magunkba fordulás. Mikor ezek a nehézségek között mi, nők, megpróbálunk finoman egyensúlyozni, a családtagok, barátok és emberek között gyengéden szálakat fonni, és azzal a mi kis szeretet hálónkat szőni.
Köszönöm a közösség hölgyeinek, akik eljöttek, jelenlétükkel, vidámságukkal színesebbé és élménnyé tették a közös esténket.
Lefekvéskor nem felejtettünk el hálát adni, milyen jó is szeretettel teli nőnek lenni. Természetesen köszönjük s köszöntjük magunk mellett és magunk körül a férfiakat, édesapákat, nagyapákat, akik mellett érdemes odaadónak, szeretetteljesnek lenni, és általuk tudjuk mi is, milyen érzés megbecsülve és szeretve lenni.
Az est megszervezéséért külön köszönet illeti a fáradhatatlan szervezőket és önkénteseket: Bíró Gyöngyi, Fekete Enikő, Csiki-Mákszem Enikő, Székely Amália, Fekete Delinke, Csiki-Mákszem Lóránd.
Képek: Szőlősi Mónika, Bíró Sarolta
