Pénteken kiosztásra kerültek a Rákóczi Szövetség által ajándékozott iskolatáskák a magyar iskolába iratkozó diákok között. Szombaton Kézmíves Szombatot tartottak, melyen készültek diós bugattyúk, szélforgók és fűzött karkötők, valamint szebbnél-szebb gyöngybohócok, kavicsképek és színes fonalkorongok kerültek ki az ügyes gyermekkezek alól.
Majd délután a Pici-licit és a Csere-bere-vásár került megszervezésre, ahol kinőtt plüssállatok, megunt társasjátékok, rongyosra olvasott mesekönyvek találtak új gazdára. A program már hagyományosnak mondható, hiszen évek óta nem múlhat el gyermeknap e nélkül a Magyar Házban. Az idei licit egyik legnépszerűbb tárgyának egy bögre, és egy öreg lekvár bizonyult.
Vasárnap aztán különös társaság gyülekezett a Ház udvarán. Lassú beszédű ember lassú tűz mellett teát kavargatott; varázsitallal kínálgatta az erdőjáró ruhában érkező Bóbitákat (akik az iskolába készülő vagy kisiskolás gyerekek voltak), akik mindannyian Meseerdő elvarázsolt népét készültek megmenteni.
A gyermekek a Vén Gombacsináló vezetésével (merthogy ő volt a lassú beszédű) eredtek útnak a Szent János patak völgye felé, hogy a gonosz vén Boszorkány áldozatait feloldozzák a varázslat alól: segítsenek a Csizmás kandúr elveszett csizmáját megtalálni, felébreszteni Csipkerózsikát, tüzet gyújtani Malackának, hogy felforralhassa farkas-kopasztó vizét, vagy éppen a bölcs Öreg Király bölcsességét, s kedves találóskérdéseinek megfejtéseit visszaszerezni.
A komoly bátorságot igénylő úton találkozhattak még az Erdő Angyalával, a Parázsmanókkal és a Tűztündérrel is. A nap végére sikerült nekik a Meseerdő lakóit a normális kerékvágásba visszaterelni, és még azt is megtapasztalhatták, hogy a boszorkány és az árnyéka néha külön úton járnak.
A programok hangulatáról meséljenek az ott készült fényképek, melyek a galériákban megtekinthetőek.
