Előadás Reményik Sándor költészetéről
Reményik Sándor 20. századi erdélyi költő a két világháború között alkotott, a transzilvanizmus lírai képviselője volt. Korai versei „egy sokat szenvedett közösség harcos énekeseként” mutatják be őt, de életének utolsó évtizedében született alkotásai az emberi lélek bensőjéből fakadnak. E versekből „egy halk, magányos, egyéni töprengésekben élő, inkább elmélkedő és szemlélődő ember szemei néznek ránk” – mondta róla Babits Mihály.
Reményik Sándor lélek-képei ott vannak a ma emberének lelki rezdüléseiben is. Emiatt ismerik és kedvelik a költő verseit nemcsak Erdély-szerte, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek.
A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa a költő életútját versekkel, prózai részletekkel és vetített képekkel illusztrálva mutatta be, némelykor énekekkel is színesítve az előadást. Az esten elhangzottak ismert és kevésbé ismert Reményik-versek, melyek közül párat a közönség soraiból néhányan halkan együtt mondtak az előadóval. "Egy lángot adok, ápold, add tovább..." - az Öröktűz című vers sorai szintén visszhangoztak, míg a kis mécsesek lángja körbejárt a teremben.
Az irodalmi esten résztvevő érdeklődők között voltak reformátusok, unitáriusok és katolikusok is, de az estnek nemcsak emiatt volt ökumenikus vonatkozása. A kőhalmi református templomban az evangélikus Reményik Sándorról szóló előadáson az olthévízi unitárius lelkész feleségétől, valamint a kőhalmi katolikus lelkész édesanyjától kapott rózsák díszítették a helyszínt.
