Vannak gyerekek, akik egész évben várják a Mikulást. Erre utalhat egy gyöngyből készült fülbevaló is, amelynek mintázatát a jól ismert kellékek adják: bojtos sapka, nagyszakáll, piros kabát. Az ékszer egy halmágyi óvodás kislányé, akinek a várakozás időszakában is mindennapjait kíséri a Télapó gondoskodó alakja. Rá várakozni minden gyermek számára varázslatos élmény. Felnőttként a boldog tekinteteiket látva úgy érezzük, mintha visszarepülnénk a régi idők gondatlan, mesékkel átszőtt világába. A nagyszakállú idén is betartotta ígéretét: újra ellátogatott a fogarasi és halmágyi gyermekekhez.
Már egy héttel a Mikulás érkezése előtt megkezdtük a készülődést a Fogarasi Református Egyházközség magyaróráira járó gyermekekkel. A nagyobbak a neki címzett levelekben jókívánságokat fogalmaztak meg, míg a kisebbek rajzokkal kedveskedtek.
Ugyancsak nagy készülődéssel telt a Halmágyi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség szervezésében a Mikulás-várás. A gondosan összeállított és névreszóló csomagokat a gyerekek Miklós napján vehették át.
Mindkét gyülekezet alkalmain daltanulással fokoztuk a hangulatot. A „Télapó itt van” és a „Hull a pelyhes fehér hó” dalszövegei azt hiszem még jó pár napig a fülünkben fognak csengeni. Számomra az az apró észrevétel ragadta meg a figyelmemet, hogy mindkét helyen ki kellett húzni a gyerekek alkotta kört, hiszen olyan sokan gyűltünk össze. A szülők közül többen ottmaradtak a programon és lelkesen fotózták gyermekeiket. Úgy gondolom, hogy ezek a pillanatok együttesen építik és teszik élővé ezeket a közösségeket, amelyeknek hosszú távon is hozzájárulnak megmaradásukhoz.
