A Kallós Alapítványnál 2013 óta működik egy mezőgazdasági szakiskola, amely kizárólag bentlakásos formában fogad diákokat. A hároméves képzés nem ad érettségit, viszont fontos gyakorlati alapokat biztosít a tanulóknak. Jelenleg 25 bentlakó diák jár ide a környék falvaiból, többségük szerény családi és anyagi háttérrel.
Az én feladatom egyszerűnek tűnik, mégis sokrétű: támogatni őket a tanulásban, a személyiségük fejlődésében és abban, hogy a bentlakás valóban otthonos, biztonságos közeg legyen számukra. Hetente két alkalommal foglalkozom velük szorosabb keretek között. Minden hónapban készülök egy általános művelődéstörténeti órával, egy természetfilm-vetítéssel és egy csapatépítő foglalkozással. Emellett a délutánokat és esték egy részét is velük töltöm, ami segített abban, hogy valódi, baráti viszony alakulhasson ki köztünk. Munkatársaim szintén nagy segítséget jelentenek: örülök, hogy idén közelebbről is megismerhetem őket.
Válaszútra szerdánként és csütörtökönként járok át. Itt még nagyobb szabadságot kaptam a foglalkozások tematikájának és időbeosztásának kialakításában. Mivel Romániában a magyar történelem oktatása meglehetősen hiányos, elhatároztam, hogy havonta legalább egy, élményszerű és hiánypótló történelemórát tartok.
A mai diákok figyelméért egyre nehezebb versenyezni: a mobiltelefonok és az alkalmazások szándékosan úgy vannak kialakítva, hogy minél erősebben lekössék, sőt függésben tartsák felhasználóikat. Míg az ártalmatlan beszélgetések vagy üzenetváltások kevésbé veszélyesek, addig a céltalan, órákig tartó pörgés a másodperces videók végtelen során már komoly hosszú távú következményekkel járhat. Ezért is döntöttem úgy, hogy minden hónapban tartok egy mozgásos, ügyességi, csapatépítő foglalkozást is, amely az „offline együttlét” élményét helyezi középpontba.
Bár az elején gyakran érezhető némi érdektelenség – arcukról sokszor leolvasható a „már megint mit akarnak velünk csináltatni?” kifejezés –, néhány perc után a kezdeti feszengést felváltja a jókedv, a játékosság, a közösségi élmény öröme. Ezek a foglalkozások azonban csak akkor működnek jól, ha alapos előkészítés előzi meg őket: a program felépítésén rengeteg múlik, mert ha minden a helyén van, a gyerekek szinte észrevétlenül kapcsolódnak be.
Harmadik fő témakörként a Földet választottam: azt a közös életteret, amelyet mindannyian használunk, mégis túl gyakran kizsákmányolunk, szennyezünk, miközben a felelősséget hajlamosak vagyunk másokra hárítani. Szerencsére nagyszerű, látványos természetfilmekre találtam, amelyeket havonta egyszer együtt nézünk meg nagy kivetítőn. Ezek a filmek segítenek megérteni, milyen törékeny és pótolhatatlan világ az, amelyben élünk.
