2024. októberben egy igazán különleges, forradalmi táncházat rendeztünk, amelynek célja nemcsak a néptánc öröme volt, hanem az ’56-os szabadságharc hőseire való megemlékezés is. A cím igazán találó, hiszen Vajdahunyadon még nem volt ezelőtt táncház, tehát ez a megmozdulás is forradalminak számít.
Másnap, október 24-én megszerveztük az első táncházat a vajdahunyadi Magyar Házban. A résztvevők, bár nem voltak sokan, annál nagyobb kedvvel érkeztek, ami kitartott a táncház végéig. Lelkesen tanulták a tánclépéseket; a közösség összetartása, a hagyományok ápolása és a közös tánc felejthetetlen élményt nyújtott mindenkinek.
Az első órában a bukovinai tájegység szomszédságában található moldvai tartomány táncaival ismerkedtünk meg. A táncház elején tanultunk néhány hujjogatást is, hogy a táncok közben felszabadultan tudjuk használni, és ezzel fokozzuk a hangulatot. Ezután áttáncoltunk a saját vidékre, hiszen a csujjogatás is azt mondja: „Ide lábam, ne oda, ne a szomszéd faluba…” és a bukovinai csárdás tánclépéseit tanultuk meg.
Az este folyamán nemcsak Hunyadról érkeztek résztvevők, hanem Déváról és Csernakeresztúrról is jöttek táncos kedvű vendégek. A résztvevők létszámának növekedésében reménykedve várjuk novemberben is a mulatni vágyókat. A vajdahunyadi táncház októberi jelmondatává vált: „Hozzon mindenki magával még egy embert!”, így bízunk abban, hogy a következő alkalmak során már a „Kicsi nekünk ez a ház…” rikoltozása lesz aktuális. Ez az este csak az első volt a sok közül, és hamarosan újra együtt táncolhatunk minél többen.
