„A gyermekjáték mindennél mélyebb betekintést enged a népzene őskorába. Mozdulattal, cselekménnyel egybekötött ének sokkal ősibb és egyben bonyolultabb jelenség, mint az egyszerű dal... Amint a gyermek fejlődésében röviden megismétli az emberiség fejlődését, úgy zenei formái is mintegy eleven zenetörténet (...)" Kodály Zoltán
Az Ungvári 10.sz. Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskolában immár hagyomány, hogy az iskola alsó tagozatosai csatlakoznak a Népi Játék Napjához. Október 9-én minden alsós gyermek részt vesz egy délelőtti foglalkozáson, ahol dalokkal, mondókákkal, népi kör- és versenyjátékokkal ismerkedhetnek meg.
Miért fontos a népi játék a gyermek életében?
Ahogy a fenti Kodályi gondolatokból is kiderül, a népi játékok ősi tudást hordoznak magukban. Egy természetes folyamatot, amely a gyermek testi-lelki fejlődésének eredménye: korokon átívelő minőségek, vagy ha úgy tetszik az emberi fejlődés lépcsőfokai mutatkoznak meg benne. A mozgás- és beszédfejlődéstől kezdve a kapcsolatteremtésen, a társas viselkedésen át az udvarlási és párválasztási szokásokig minden megtanulható a népi játékok által. Eleink e sajátos szabályrendszer mentén sajátították el közösségük normáit, a társas együttélés szabályait.
A játék a gyermek természetes belső igénye, a kíváncsiság, a tudásvágy felnőtt korunkban is az egyik legnagyobb belső motorunk. A modern világban a tudáshoz való hozzáférés lehetőségei tágulnak ugyan, a szociális-érzelmi fejlődésé viszont egyre szűkülnek. Napjainkra a legtöbb gyermek életében a család maradt társas kapcsolatokban való működés elsajátításának egyetlen színtere. Ezért van óriási szerepe minden olyan közösségnek, amelyet a gyermek az otthonin kívül megismer. A néptáncnak, népi játékoknak közösségformáló erejét nem győzi méltatni a szakma, hiszen az, amit a gyermek a játékon keresztül tanul meg, valódi, belsővé tett TUDÁS. Játék közben szerepekkel azonosul, szabályokat tart be, formálódik lelke és szelleme egyaránt.
