Sajnos az események szerencsétlen közrejátszása folytán, ez a munka abbamaradt. A hagyományőrzés, a múlt tisztelete, az értékeink megőrzése az én életemben is fontos szerepet tölt be. Ennek folytán született meg a munka folytatásának gondolata, illetve olyan szakkörök létrehozásának ötlete, melyek támogatják és segítik ezt a munkát. Elképzeléseimet Márton Edit teljes odaadással segítette. Hosszú idő óta ő volt az egyetlen olyan gyakorló segédlelkész, aki a Zsil-völgyi szolgálati helyet önként választotta.
Ez a vidék, amely a bányák virágzása idején idecsábította az Osztrák-Magyar Monarchia legtávolabbi szegletéből is a boldogulni vágyókat, közismert volt a kulturális sokszínűségéről is. A magyar ajkúak a legkülönbözőbb tájegységekből érkeztek, magukkal hozva kulturális örökségünket. Az elmúlt évtizedekben sok minden megváltozott, egyes nemzetiségek neveit már csupán a lakónegyedek vagy utcák elnevezéseiből ismerjük, a magyarság létszáma is nagyon megcsappant az elvándorlás és a vegyes házasságok következtében. Hiába a sok megpróbáltatás, a szekrények mélyén még mindig ott lapul a múlt emlékeinek néhány darabja. Ezekből a megmaradt darabokból szeretnénk egy gyűjteményt létrehozni és a tisztaszobák mintájára egy helyiséget berendezni. Mivel népies, festett bútorokat már nem tudtunk beszerezni, ezért azokat magunk fogjuk elkészíteni. Bútorfestő szakkörünk lelkes tagjai felvállalták ezt az örömteli feladatot. A munkálatokba a közösség apraja nagyja bekapcsolódott. Mindenki megtalálta ebben a folyamatban azt a részt, amellyel hathatósan támogathatja ezt a nemes munkát. A gyűjtést továbbra is folytatjuk, minden személyt, aki be szeretne kapcsolódni a munkánkba, felekezettől függetlenül szeretettel várunk.
