Jelenlegi hely

Húsvéti kincsesláda

Avagy népi kézművesség húsvét idején

/ Szekeres-Ugron Villő /
szekeres.ugron.villo képe
Ez a húsvét más lesz, mint az eddigiek. A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai egy kis húsvéti kincsesládikával szeretnének kedveskedni szórványközösségeiknek. Az alábbi virtuális húsvéti játszóházba sokan beleszórtak egy csipetet legjobb tudásukból. Van benne kézművesség, néptánc, ének, drámajáték, népszokások. Reméljük, hasznos és praktikus leírásokat találtok benne, mit otthon is kipróbálhattok.

A hajdani népszokások lenyomatai napjainkig fennmaradtak. Ünnepek alkalmával az emberek természetüknél fogva, akaratlanul is kapcsolódni kívánnak a természetfölötti erőkhöz, mintegy kilépve a hétköznapokból. E kapcsolódások célja lehet például gonoszűzés, bajelhárítás, gyógyítás, termékenységvarázslás, vagy épp a bőség vagy a gazdagság előidézése. A legnépszerűbb húsvéti népszokás, a locsolás és a hímes tojás ajándékozás is ősi termékenységvarázslásra utaló rítus.

 

Maratott tojások Szekeres-Ugron Villőtől

A népi kézművességet jócskán áthatja a paraszti világ ősi mitikus-mágikus világképe, amelyben a tojásírás, a tojásfestés szokása is gyökerezik. Maga a tojás az új élet jelképe, ezért is válhatott a feltámadás szimbólumává. Tojásírás közben akaratlanul üzenünk, hiszen a régi motívumok jelentése, bár megkopott, és csupán kevesek értik, máig tovább él. A gereblye megjelenése például a tojásfestő locsoló iránti szimpátiáját fejezi ki, a virágmotívumok legtöbbször a környezet szépségére utalnak, az ujjas és kezes minta óvó, védő szerepű, a fenyőágas pedig békülési szándékról tanúskodik. A pöttyös mintáknak rontáselhárító szerepük van, a négylevelű lóhere- és a patkó-motívumok pedig szerencsehozók. A tojást adó lány tehát a motívumok által is üzenhet locsolójának, különösen ha személyre szabott tojást készít neki.

 

Hétfalusi tojásminták

A hímes és berzselt tojásokat hagyományosan természetes festékanyagokkal színezték. Piros tojást a szárított festőmályva szirmaiból nyert oldat segítségével készítettek, barnásat a vöröshagyma száraz héjával festettek (bővebben lásd a berzselésről szóló videónkban), sötétebb barnát pedig lilahagyma héjjal. De a dió megszáradt burkával is kellemes árnyalatú barna tojásokat festhetünk. Sárga színt timsóval kevert vöröshagyma-héj oldatból, sáfrányból, valamint almafa kérgéből vagy rügyeiből nyerhetünk. Zöld színű tojásokat fekete bodza zöld bogyóival, csalánlevéllel, esetleg spenóttal festhetünk. A lila színt céklalével érhetjük el, a rózsaszínt csipkebogyóból készült oldattal. Bár a múltban feketére ritkán festettek tojásokat, ha mégis természetes módon szeretnénk a gyász színébe burkolni hímestojásainkat, fahamu, bodza érett termése, valamint timsó és tölgyfagubacs forgácsának a főzetét alkalmazhatjuk.

 

Berzselt tojások Simon Andreától

A tojásfestés két legelterjedtebb népi technikája a tojásírás és az ún. berzselés. E módszereket részletesen is megismerhetik az ösztöndíjasok mozgóképes bemutatóiból. Emellett a kuriózumnak számító maratott díszítés technikáját is külön videóban tárjuk az érdeklődők elé. 

Angyal Réka Sára (Brassó) – tojásírás

Simon Andrea (Négyfalu) – berzselés

Szekeres-Ugron Villő (Marosvécs) – maratott díszítés

 

Batikolt vagy írott tojások Angyal Réka Sárától

Használják bátran e módszereket, és tojásírás közben ne feledjék, hogy a hagyományos technikák és motívumok segítségével nem csak környezetünkkel, hanem múltunkkal, őseinkkel is kapcsolatot teremthetünk: anyáink, nagyanyáink, déd- és ükanyáink évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt is hozzánk hasonlóan, tojást festve és -írva készültek húsvét ünnepére.

 

•   •   •

 

Végül álljon itt egy idézet Orbán Balázs művéből, aki Hétfaluban szerzett húsvéti tapasztalatairól is írt A Székelyföld leírása című művében: “A húsvéti ünnep főleg leányok áldozatkézségét veszi igénybe; ők ez időre már jó előre gyűjtik a tojások nagy halmazát, hogy az események által készületlenül meg ne lepettesenek, s bárhogyan is, de minden felserdült leánynak kell húsz-harminc piros tojással (tikmony) bírnia. Húsvét előtti nagyhéten Hétfalu leányai egymásnak adják át a brassói és hétfalusi boltok ajtaját s mind tojásfestéket és viaszt vásárolnak; otthon aztán a felolvasztott viasszal mindenféle virág, arabeszk és titkos gondolataikat kifejező jelképekkel beírják a tojást, azután felfőzik festékes fazékban, honnan piros-fehérvirágosan kerülnek ki. Ezekből az azon évben naggyá lett leányok legelőbb a kegyelet adóját fizetik le, mert csínos kosárkába pakolt fehér és piros tojással legelőbb a lelkész és tanítóhoz köszöntenek be, hála fejében a konfirmációi tanításokért. A megmaradó készletet gondosan elteszik, mert húsvét reggelén múlhatatlanul eljön mindenki előtt bevallott szeretője az ünnepet felköszönteni, amikor a leány a legszebb tojásokkal szokott kedveskedni. (…) A piros tojás írása a leányoknál nagy események, főleg a választottnak szánt tojásokon az emblematikus jegyek: két egybecsatolt szív, csókolódzó galambok, összefogott két kéz stb. nem szoktak hiányozni, s ha valamelyiket szerelmi bú vagy kétkedés gyötri, annak átnyilazott szívvel, szomorú fűzfával stb. ad kinyomatot; az így epekedő szerelmes tojásírási műtétét nem egyszer kíséri ezen s más hasonló énekkel:

Itt van húsvét szép ünnepe;

De szívemnek nincs öröme.

Eltávoztak a hűtlenek;

Uram Isten verd meg őket!

Gyászvirágot írok erre,

Talán hívebb lesz a lelke,

Aki minap megesküdött:

Velem tartja az esküvőt.“