JÓKAI 200
A felkérésről már az első pillanatban azt gondoltam, hogy "nekem legyen mondva!", hiszen Jókai városából, Komáromból érkeztem Petőfi-ösztöndíjasként Erdélybe. Ugyanakkor mintha csak sejtettem volna, anno magammal hoztam a dél-komáromi Jókai Könyvtár (az írófejedelmet ábrázoló) reklámtáskáját, -könyvjelzőit, és pont azt a kötetet a sok közül, ami ezúttal jól jött: A magyar nép élce címűt.
Ennek utószavában írja a szerkesztő, Lukácsy Sándor irodalomtörténész – idézem: Akadémiai székfoglalót mindenkor komoly tárgyakról szoktak tartani. ... 1860. január 30-án Jókai olvasta fel, "széket foglalva" előadását, de nem a szokásos olimpuszi témák valamelyikéről. Értekezésének ezt a címet adta: A magyar néphumorról.
♦
A rendhagyó irodalomórát természetesen a korosztályhoz igazítva tartottam. Miután tisztáztuk, hogy Jókai melyik Komáromban is született valójában, bevezetésként a Petőfi Pápán című pár perces rajzfilm segítségével hoztam közelebb a diákokhoz életkorban is a két géniuszt, akik az említett dunántúli város református kollégiumában találkoztak első ízben.
Itt született Petőfi Gondüző borocska mellett / Vígan illan életem... kezdetű, A borozó című verse, amelyhez továbbiakat hoztam fel példaként (Ivás közben; Dáridó után). A bordalokat "gyártó" Petőfi szerepversei olyan jól sikerültek, hogy a XXI. századi diákok is elhitték, hogy a költő borissza volt.
Mentségükre legyen mondva, ezzel nem voltak egyedül: amikor Petőfi meglátogatta Jókait Komáromban, annak édesanyja több flaska bort készített a költő szobájába, hogy a duhaj költő ne szomjazzon éjszaka. Ő is a verseknek hitt, s nem tudta, hogy Petőfi valójában nem állhatta, pontosabban ihatta a bort!
De ez idő tájt még Jókai sem volt borivó. Pesti közös lakásukban esténként egy csésze tea mellett olvasták fel egymásnak írásaikat, ezért Jókai A magyar thea című életképére esett a választásom a folytatásban. Ebből az író humorán túl az is kiderült, hogy nemcsak a legtöbb – mintegy 50.000 – szóval, de valószínűleg a legtöbb idegen nyelvű szóval is (b)író szerzőnk volt.
A nagyszerű humoreszk egyébként a reformkori Védegylet történetét illusztrálja. (Wikipédiás szócikkébe utolsó bejegyzésként anno én iktattam be ezt a ritkán idézett, kordokumentumnak is beillő írást. Érdemes a kettőt egymáshoz olvasni!)
A tanóra rövidsége miatt sajnos a végére már csak Petőfi finom humorral átszőtt udvarló verseire futotta időnkből. A Zsuzsikához (Kicsinke szőke kis leányka,); A négyökrös szekér, illetve a Reszket a bokor, mert... című verseket hallhattuk felvételről színészeink tolmácsolásában.
Bár a csöngetés miatt a Júliához írt Valahogy című Petőfi-versre már nem jutott idő, azt remélem, hogy valami azért mégis felcsillant e két géniusz tudományából, mely magyarázatul szolgál arra nézve is, hogy miért Jókai születésnapján ünnepeljük a magyar széppróza napját, illetve miért Petőfiről van elnevezve az irodalmi múzeum (PIM), na meg persze a nemzetpolitikai államtitkárságnak az a programja, aminek révén én is eljuthattam idén Erdélybe!
