Tóth Péter Lóránt Latinovits- és Radnóti- díjas versvándor előadása
„Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz…” Írja József Attila és ez a gondolat a versek útján segít minket ebben az „utazásban”. Október 15.-én Szolyván, pedig Tóth Péter Lóránt Latinovits- és Radnóti- díjas kunszentmiklósi tanár, versvándor hívott minket egy képzeletbeli utazásra.
Péter a Kárpát-medencét járja, és népszerűsíti a magyar költészetet, ezúttal a szolyvai magyarságot is meglátogatta. Arany János és Petőfi Sándor verseit szavalva és az életük történeteit elmesélve Tóth Péter Lóránt a magyar irodalom szépségeire hívta fel a közönség figyelmét. Elhangzottak Arany János ismert költeményei és Petőfi Sándor néhány verse, amellyel rámutatott a költő óriások őszinte barátságára és egymás iránti mély tiszteletére. Műsorában a 201 éve született Arany János alakját idézte meg verseken, balladákon, életrajzi érdekességeken keresztül. Tóth Péter Lóránt kiemelte azt is, hogy ezeknek a verseknek tartalmi mondanivalójuk szempontjából minden korban aktualitásuk van és örök érvényűek. Végezetül a versmondó kijelentette, hogy szívesen ellátogat máskor is Szolyvára.
A program megvalósításáért köszönet a BGA Zrt.-nek és a Pro Patria Egyesületnek, amelyek támogatták Tóth Péter Lóránt kárpátaljai irodalmi körútját. A vers, amellyel előadását befejezte, Arany János, Az örökség című verse. E forradalmi vers igazán megdobogtatta a szolyvai közönség szívét.
„Most telik be, vagy soha, ez átok.
A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!
Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az Istennek soha több magyarja.”
/Arany János: Az örökség/
