Vannak olyan programok, amelyek valódi értékét nem statisztikákban, hanem emberi sorsokban, találkozásokban és közös élményekben lehet mérni. Ilyen a Petőfi Sándor Program és a Határtalanul! program, amelyek az elmúlt években százezrek számára tették átélhetővé a nemzetben gondolkodást.
Harmadik éve szolgálhatok Petőfi-ösztöndíjasként Erdélyben, a segesvári és medgyesi magyar közösségekben. Ez a szolgálat számomra nem csupán munka vagy megbízatás, hanem kiváltság: kiváltság, hogy része lehetek annak a közösségnek, amely évszázadok óta őrzi magyarságát a végeken, szülőföldjén.
Nap mint nap elhaladok Fehéregyháza határában a Petőfi-emlékhely mellett. Kevés olyan hely van a magyar emlékezetben, amely ennyire szimbolikus jelentőséggel bír. Itt látták utoljára Petőfi Sándort, a magyar szabadság költőjét, aki életével és költészetével egyaránt a nemzeti önrendelkezés és a szabadság jelképévé vált. Az emlékhely nem csupán történelmi helyszín, hanem találkozási pont is, ahol múlt és jelen, anyaország és külhon, idősek és fiatalok találkoznak egymással.
Különösen megható látni, ahogy március 15-ét követően napról napra gyarapodnak az emlékezés koszorúi. Minden egyes szalag, minden egyes virág egy-egy közösség üzenete: nem feledünk, emlékezünk, összetartozunk. Ezek a koszorúk nemcsak Petőfi emléke előtt tisztelegnek, hanem a magyar nemzet egységéről is tanúskodnak.
Az elmúlt években számos zarándok érkezett ide a csíksomlyói búcsúra vezető út részeként, de különösen örömteli látni a Határtalanul! program keretében érkező anyaországi diákcsoportokat. Hetedik osztályos fiatalok százai látogatják meg Fehéregyházát, akik talán életükben először találkoznak személyesen a határon túli magyar közösségekkel.
Az emlékhelynél állva, a koszorúk között sétálva vagy a Határtalanul! program diákjainak érdeklődő tekintetét figyelve újra és újra megerősödik bennem a hit: a nemzetpolitika akkor sikeres, amikor képes személyes élménnyé válni. Amikor nem csupán intézkedésekről beszélünk, hanem emberekről. Ezek a fiatalok nem csupán történelmi helyszíneket keresnek fel, hanem kapcsolatokat építenek, beszélgetnek, kérdeznek és tapasztalatokat szereznek. Megértik, hogy a magyarság nem politikai fogalom, hanem élő közösség, amelyet közös nyelv, kultúra, történelem és felelősség köt össze.
Talán ez a Petőfi Sándor Program és a Határtalanul! program legnagyobb eredménye: nem csupán emléket állítanak a múltnak, hanem közösséget építenek a jelenben, hogy a jövő nemzedékei számára is természetes legyen az összetartozás érzése.
