Jelenlegi hely

Látogatóban Magyarlapád

Buzásbocsárdra költözött egy darabka Magyarlapád

/ Hajdara-Herczeg Hajnalka /
hajdara.herczeg.hajnalka képe
A magyarlapádi Etnika Kulturális Alapítvány, a Hagyományok Háza és a Hagyományok Háza erdélyi hálózatának köszönhetően 2019. február 23-án Buzásbocsárdra vihette Magyarlapád a falu (és Kodály Zoltán) legfontosabb üzenetét: "merjünk magyarok lenni".
Az idősebb generáció őszinteségeA Magyarlapádi Általános Iskolások színdarabjaA visszaemlékezés közben megállt az időTáncházi hangulat uralkodott a műsor után

Négy alkalmas "Látogatóban" sorozat indult 2019. február 23-án, szombaton, Buzásbocsárdon. A sorozat megálmodója, az Ethnika Kulturális Alapítvány vezetője, Sipos Ferenc azzal a céllal indította útjára az egy órát felölelő műsor- és táncház-sorozatot, hogy Magyarlapád ereje eljuthasson olyan falvakba, településekre, ahol már szinte csak egy maroknyi magyar él, s amelyek az elrománosodás küszöbén állnak. A "látogatások" célja, hogy a helyiek (és a meghívott környékbeli falvak lakói) láthassák, érdemes küzdeniük magyarságukért, úgy, ahogyan Magyarlapád is teszi azt - a kultúrkincs (népzene, népdalok, néptánc) és a magyar nyelv megőrzésén keresztül.

Ennek keretében elsőként Buzásbocsárd, Péterfalva és Balázsfalva közönségét ragadhatta magával a Magyarlapádi Általános Iskola volt és jelenlegi tanulóinak kacagtató színdarabja, valamint a több, mint 45 perces néptánc és népzene kavalkád.

A 45 percben a múlt és jelen, valamint jövő összefüggéseinek kiemelésére idősebb magyarlapádiak visszaemlékezéseit használtuk fel, így fejezve ki az ötödik osztályostól a hatvan éves táncosig nyúló korosztályok közösségének összetartozását. Érzékelteti, hogy miképpen a magyarlapádiak múltja, ugyan megváltozott formában, de élénken él a jelenben, előkészítve azt a jövő generációjának, úgy az adott falu közösségének értékei is örökíthetőek lennének az unokák, dédunokák számára - és ezt az átadást meg is kell tenni, amíg lehet.

Ezúton is köszönjük Szolga Etelkának, Sipos Margitnak és Székely Györgynek, hogy visszaemlékezéseikkel hozzájárultak e műsor létrejöttéhez, a tudásanyag átadásához.

S mi sem mutathatja be ezt jobban, mint Szolga Etelka szavai:

„De vót úgy, hogy még a tánc – mivel ritkábban vót bál – vasárnap délután, itt, a kultúrház előtt. Összegyülekeztek a lányok. A kisebb lányok külön karikába vótak, a nagyobbak külön körbe. S énekeltek a lányok, s táncoltunk. Ugyanúgy, ahogy a csárdást táncolják, a hogy a szaporát táncolják, ugyanilyen tánczene dallamokra. Léptünk is, ahogy most is lépnek a leánykörtáncba, ugyanaz vót régebb is. Kapcsosnak hívták, mert olyan kapocsba vót fogva a kezünk.

Úgy, ahogy táncoltak körben a lányok, odaléptek a fiúk. Megfogta a lány karját vaj a vállát, s megkérte, hogy táncoljon vele, s kezdődött a lassúbb csárdás, a gyorsabb csárdás és a szapora. Ennyi vót az egisz.”

(A fotókat készítette: Szilágyi Anna - borítókép, Szilágyi Péter - műsor fotói)