Viktorija Blazheska pár hónapja költözött Szkopjéba, majd azonnal csatlakozott a Teleházhoz. Előtte a második legnagyobb macedóniai városban, Bitolában élt, három évig a szlovéniai Mariborban, egy szemeszteren át pedig hazánkban, az budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanult.
A maribori egyetemen töltött idő alatt mélyebben megismerte a szlovén költészet világát, s ottani volt tanárával közösen kezdte el lefordítani a nemrég elhunyt Tomaž Šalamun költő verseit. Az eredmény a több mint 170 verset tartalmazó „Моите песни се како светлосни бомби” („Verseim, mint világos bombák”) kötet macedón nyelven való megjelentetése. A költemények közül több mint százat Viktorija fordított, bizonyítva ezzel nemcsak szorgalmát, de a nyelvek gyors elsajátítására való ritka készségét is.
A hivatalos bemutatón a fordítópároson kívül a szlovén nagykövet és számos érdeklődő is megjelent, és természetesen a Teleház tagjai is jelen voltak. Nem mindennap avatunk irodalmárt; természetesen nagyon büszkék voltunk rá.
Viktorija lelkesedését és tehetségét elnézve nem kétlem, hogy pár éven belül akár magyar költők verseit is átültetheti macedón nyelvre. Jelenleg mind a „Kezdő”, mind a „Haladó I.”, mind pedig a „Haladó II.” csoport óráin részt vesz, hol csak ismételve, vagy a kiejtést tökéletesítve, hol pedig rövid prózai műveket elemezve - magyar nyelven.
Heti hatszor találkozom tehát vele, s úgy érzem, ha továbbra is ilyen "megszállott lelkesedéssel" és precízen tanul, komoly szerepe lehet abban, hogy a jövőben Macedónia jobban megismerje a magyar irodalmat és kultúrát is.
