Énekszóval kísért lámpás felvonulással és ünnepi műsorral emlékezett meg a dél-bánsági szigetmagyar település, Ürményháza lakossága Tours-i Szent Mártonról, az első szentként tisztelt hitvallóról.
Szent Márton magyarországi kultusza
Márton származása kétséges, egyes források kelta, másik szláv származásúnak tartotta, de létezik egy francia földön, a 8. században leírt legenda, miszerint hun illetőleg magyar királyok sarjadéka volt. Nagyapja, Florus Pannóniában uralkodott hun királyként mindaddig, míg a rómaiak le nem győzték. Életét csak úgy menthette meg, ha lemond címéről és római katonának áll. E pályán követte őt fia és unokája is, akit később Mártonként ismert meg a világ.
Akárhogy is van, annyi bizonyos, hogy Szent Márton Pannónia földjén született. Sokáig tartotta magát a vélekedés, miszerint a magyar kereszténység bölcsőjének tekinthető, Szent Márton tiszteletére felszentelt pannonhalmi bencés apátság (melyet középkori források még szentmártonhegyi apátság néven említenek) volt a születési helye. Később hitelt érdemlően bebizonyosodott, hogy a mai Szombathely városában (a római korban Savaria) jött világra, szülőháza – a helyiek hite szerint – a mai Szent Márton templom helyén állt.
Márton kultusza minden valószínűség szerint már népünk honfoglalása előtt is élt a dunántúli területeken, tiszteletét első királyunk, Szent István is felkarolta, mikor seregeinek zászlajára a katona Márton képét festette fel. Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett, töretlen népszerűségét bizonyítja, hogy a Kárpát-medencében nincs még egy olyan szent, akiről ennyit települést neveztek volna el.
Lámpás felvonulás, szokások és népi időjóslás
A lámpás felvonulás szokása német nyelvterületről ered, osztrák, német és holland földön ezen a napon felvonulásokat szerveztek és Márton-tüzeket gyújtottak. Az egyház csak a 19. században ölelte magához e kezdeményezést, hogy a jót, a jó cselekedet jelző fény mindenkihez eljuthasson.
Egy erre az alakalomra szervezett kézműves foglalkozáson az ürményházi gyermekek és szülők közösen, maguk készítették el lámpásaikat. A gitár- és énekszó kíséretében zajló meneten gyermekek, szülők és nagyszülők együtt vonultak ezekkel a libát formázó lámpásokkal, melyek kicsiny szentjánosbogárként világították meg este a település nevezetes pontjait.
A felvonulás végeztével a falu közösségi terme zsúfolásig megtelt, hogy az ürményházi Anyanyelvápolók és óvodások ünnepi műsorát megtekinthesse. Szent Márton élete már önmagában is érdekfeszítő, de a napjához kötődő szokások és népi időjósló megfigyelések még színesebbé teszik.
Az Anyanyelvápolók tánccal, énekkel, verssel, vidám jelenettel dúsított előadásában hallhatunk Márton életéről, legendájáról, a naphoz kötődő étkezési- és ivási szokásokról, és számos időjósló megfigyelésről. Megtudtuk például, hogyan lett Márton püspök, miként adta köpenye felét egy koldusnak és többek között azt is, hogy aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik; hogy a bornak Márton a bírája; és hogy itt a Bánságban úgy vélik, negyven napig olyan idő lesz, mint ezen a napon, viszont a tél időjárása az e napinak pontosan az ellentéte lesz.
A rendezvény finom falatokkal és jóízű beszélgetésekkel ért véget. Szent Márton megmozgatott a faluban fiatalt és időset egyaránt, akik ez alkalommal is megtapasztalhatták az együtt töltött minőségi idő felbecsülhetetlen fontosságát.
Forrás:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. Szent István Társulat kiadása, Budapest, 1977.
