A táncházat a régmúltú, még mindig patinás: REDUT Kulturális Központban szervezték, ennél csodásabb helyszínt aligha találhattak volna magunknak a brassóiak. Házigazdája, Petőfis kollégám, Ónodi Attila volt.
A „Redut” név a francia redoute (vigadó, bálterem) szóból eredeztethető, gyökere a latin reducere (visszavonulni) szóra vezethető vissza.
Olasz közvetítéssel, ami eredetileg egy védett helyet, menedéket vagy gyülekezőhelyet jelentett, egy nem feltétlenül erőteljes jelentésmódosulás révén, a katonaságtól a báltermekig, a kifejezés “karrierje során” két teljesen eltérő jelentést vett fel, amelyek mégis összefüggnek:
Katonai jelentés szerint eredetileg egy zárt, sáncokkal körülvett erődítményt vagy várat jelentett (magyarul sokszor sáncerődnek hívták), ahová a katonák visszahúzódhattak védekezni.
Társasági jelentés: A 18. században, főként Velencében, de még Franciaországban is, a név „átköltözött” a szórakoztatóiparba. Olyan épületeket vagy termeket neveztek így, amelyek zártkörű, elegáns társasági eseményeknek, báloknak és szerencsejátéknak adtak otthont. A név itt arra utalt, hogy ez egy „zárt, védett hely” a külvilág elől, ahol a nemesség és a polgárság zavartalanul mulathatott.
A brassói épület Európa nagyvárosainak mintájára épült, mint a társasági élet, a bálok és a kultúra központjaként. Az eredeti épület, az első Redut 1794-ben épült, de a 19. század végére állapota leromlott, és le kellett bontani.
A jelenlegi épület, a ma is láthatót 1893 - 1894 között emelték Christian Kertsch városi építész tervei alapján, olasz neoreneszánsz és barokk elemekkel díszítve. Orbán Balázs - székely gróf - leírása szerint a szászokat kezdetben kevésbé érdekelte a színház, így a Redutot főként a magyar közösség használta. Már 1823-ban fellépett itt a híres Déryné Széppataki Róza társulata is.
A régi falak között megfordult Johann Strauss, Johannes Brahms és a híres román költő, Mihai Eminescu is. Magyar kulturális szerepe a “jelenben” is van, itt avatták fel 2013-ban Reiff István koreográfus emléktábláját, aki a helyi magyar néptáncművészet meghatározó alakja volt - róla írtam fentebb, korábban.
A ház ma is otthont ad a Brassói Magyar Dalárdának és számos magyar kulturális rendezvénynek, pl. a Brassói Magyar Napok eseményeinek is.
A mostani táncház iszonyatosan erős felhozatallal büszkélkedhetett. Kádár Elemér, néptáncpedagógus, többek között a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége alapítója egy moldovai kisfalu csángógyerekeit hozta el, akik olyan fergeteges hangulatot teremtettek, hogy a héjszáknál én nem láttam, hogy - rajtam kívül, aki videóztam - bárki is állt volna a teremben.
Úgy tartja a mondás, hogy András napján (nov. 30) elhallgat a táncos mulatozás muzsikája, az advent heteiben az elcsendesedés, a karácsonyvárás belső munkájának ideje van a moldvai csángómagyaroknál.
Ezért november végén minden alkalom jó alkalom még egy kis éneklésre, táncra. Éppen ezért a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége kötelékében működő bákói Szeret Néptáncegyüttes külsőrekecsini, lábnyiki és pusztinai fiatalokkal kibővített kerete Botezatu Isabela és Kádár Elemér vezetésével örömmel tett eleget a brassói néptáncosok baráti köre meghívásának, hogy november 29-én fellépjen a brassói Redut Kulturális Központban az Össztánc nevű eseményen.
A csoport szombaton reggel indult útnak Moldvából, hogy kora délután városnéző sétát tehessen legalább a belvárosban. A terv csak részben valósult meg az esős időjárás miatt, de azért a városháza és a Fekete templom környékét így is bejárták.
A Pilvax Étterem jóvoltából a fiatalok meleg ebédet és szeretetteljes vendéglátást kaptak, majd ezt követte a Redutban a színpad - pontosabban inkább helyszínbejárás, hajfonás, öltözködés.
Az esti kulturális program az Erdélyi Táncháztalálkozót bemutató kisfilm vetítésével kezdődött, majd Kádár Elemér könyvének, a Körbe, körbe, karikába néptáncoktatási segédanyagnak a bemutatója következett.
Ezután léptek színre a Klézsei Cinkák nevű énekes formáció, a Moldvai Ifjúsági Zenekar, valamint a Szeret Néptáncegyüttes, amelynek fellépéshez az Ifjúsági Zenekar furulyásai mellett Szilágyi Dániel kobzos népzenész-tanár biztosította a hagyományos moldvai tánczenét. A fellépés után azonnal kezdődött aztán a táncház, moldvai táncokkal, remek hangulatban.
A vacsorára felszolgált óriáspizzáknak is nagy sikere volt a fiataloknál! Késő este aztán kiutazott a küldöttség a Barcasági Csángó Alapítvány kollégiumába Négyfaluba, ahol kiváló körülmények között töltötte az éjszakát.
Vasárnap, a reggeli után újra ünneplőbe öltözött a csapat és a hosszúfalusi katolikus templomban részt vett az advent első vasárnapi magyar nyelvű szentmisén, amelynek végén hagyományos moldvai karácsonyváró énekekkel kedveskedett a helybélieknek. Kellemes élményekkel és emlékekkel feltöltődve indultak aztán haza a gyerekek, felnőttek egyaránt.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ezúton is köszöni a meghívást és a szíves vendéglátást a brassói néptáncosok baráti körének, kiemelten Máté Szabó Ildikónak, akinél a szervezés szálai összefutottak, a Redut Kulturális Központnak, kiemelten Szász Adélnak, a Barcasági Csángó Alapítványnak, kiemelten Hlavathy Zsuzsannának, a Pilvax Étteremnek, az RMDSz Brassó megyei szervezetének, továbbá a Communitas Alapítványnak az utazás költségeinek fedezetét, valamint minden támogatónak a segítségét, aki a hétvége sikeréhez valamilyen formában hozzájárult! - részlet, a Csángómagyarok akkori posztjából. Nemkülönben a brassóiak is szívélyes köszönetet mondtak: Külön köszönjük közreműködőinknek:
Erdélyi Magyar Filmnek, Kádár Elemérnek, Veres Emese-Gyöngyvérnek, a Szeret Néptáncegyüttesnek, Máté-Szabó Ildikónak, Benedek Márknak és zenekarának, Ceauș Martinának, valamint táncházgazdánknak, Onodi Attilának. Köszönjük a Pilvax vendéglőnek, a Barcasági Csángó Alapítványnak és minden támogató cégnek, akik ezt az eseményt lehetővé tették - írták közleményükben.
Ónodi Attila, Petőfi ösztöndíjas invitálását a táncra, itt tekinthetik meg:
https://www.youtube.com/shorts/AZ0uI1AeMig
Az estet táncház követte, a rendkívül fiatal és tehetséges Benedek Márk és népizenekara adta a talpalávalót, énekelt Ceauș Martina.
Adományokból, zsír és tepertőkrém került, mint kosarasbálkor a néptáncosok pogácsát bort hoztak, hangulathoz kell ennél több?!
A nyitott ajtókon kiszivárgó népzene kíváncskiskodó túristákat és román ajkúakat is vonzott, akik ugyan nem álltak bele a “horába”, de tappsal díjazták a táncosokat.
Datki Szabolcs
