Az anyanyelv nemzetközi napjára készülődve idén különös, nosztalgikus érzés kerített hatalmába. Felidéződtek bennem a tavalyi „Anyanyelvi turné” emlékei, amelyet akkori ösztöndíjas társaimmal közösen szerveztünk fogadószervezeteink magyar közösségei számára. Megható volt visszagondolni arra az összefogásra és lelkesedésre, amely akkor körülvett bennünket.
Sokat töprengtem azon, milyen programokkal tehetném idén is emlékezetessé az anyanyelv napját Fogarason és Halmágyon. Gondolataim végül szülővárosomhoz, Kiskunfélegyházához vezettek, valamint annak két kiemelkedő alakjához, Petőfi Sándorhoz és Móra Ferenchez, akiknek a városhoz fűződő kapcsolata és gazdag munkássága számtalan érdekességet rejt.
Előadónak édesanyámat kértem fel, aki szívvel-lélekkel, nagy szeretettel mesélt a helyi magyar közösségeknek e két ikonikus személyiség kultuszáról.
A rendhagyó irodalomórákat a heti foglalkozások rendjébe illesztettük, így mindkét közösség valamennyi korosztálya számára interaktív, élményszerű programokkal készültünk.
A „Mit üzen Petőfi a XXI. századnak?” című előadásban a költő alakját egy mai állásinterjú elvárásainak tükrében vizsgáltuk. Életútját, személyiségét és verseit párhuzamba állítva kerestük a választ arra a játékos, mégis elgondolkodtató kérdésre: vajon Petőfi Sándor megállná-e a helyét a 21. századi munkaerőpiacon? A beszélgetés során a résztvevők nemcsak irodalmi ismereteiket mélyíthették el, hanem saját tapasztalataikat és meglátásaikat is megoszthatták.
A programsorozat másik témáját „Móra rejtett arcai” címmel hirdettük meg. Az előadás középpontjába Móra Ferenc sokoldalú pályája került: hivatásainak gazdag sora, családtörténetének megható részletei, valamint írói munkásságának sokszínűsége. Az alkalmat az Anzix, a búzamezőkről című dokumentumfilm megtekintése tette teljessé, amely képeslapok és fényképek segítségével érzékenyen tárta a nézők elé az író életútját és életszemléletét.
A gyermekfoglalkozásokat a magyar szavak szépsége köré építettük. Kosztolányi Dezső tíz legszebb magyar szavát hívtuk segítségül egy vidám memóriajátékhoz, amely során nemcsak játszottunk, hanem rá is csodálkoztunk anyanyelvünk dallamosságára és kifejezőerejére. Ezt követően egy izgalmas feladatban a nyelvújítás korának szavait fedeztük fel, és párhuzamba állítottuk őket napjaink szóhasználatával – így a gyerekek megtapasztalhatták, hogyan él és alakul folyamatosan a nyelvünk.
Tartalmas, élményekben gazdag, változatos programokkal átszőtt hetet tudhatunk magunk mögött. Szívből hálás vagyok édesanyámnak, hogy idejét és energiáját nem sajnálva vállalta az erdélyi utazást, és jelenlétével, lelkesedésével valódi színfoltja és meghatározó alakja volt az anyanyelv hetének Fogarason és Halmágyon egyaránt.
