Tette fel a kérdést a Kaláka együttes december 12-én este a Reménység házában összesereglett barcasági kicsiknek-nagyoknak. A zenekar szinte hazajár Erdélybe, de akár Brassóba is többször felléptek, talán eme népszerűség is indokolta a teltházas koncertet.
Mentorom Toró Tamás, az Erdélyi Szórványmagyarságért Egyesület vezetője, ezúttal is egy óriási élménnyel ajándékozta meg a közönséget, azzal, hogy a Kaláka erdélyi túrnéjába, utólag beiktatta a brassói stációt is.
Ugyanis a Kaláka látogatása a Barcaságban nemcsak zenei élmény, hanem nyelvi és kulturális misszió is. Ugye, Brassóban a magyarság szórványban él, egy-egy ilyen koncert, különösen a plébánián, ezúttal a Reménység Házában, az egész közösséget megmozgatta a legkisebbektől az idősekig.
A zsúfolásig telt misetér, önmagában is egy spirituális vonzással, meghittséget nyugalmat árasztó templom, de így, ünnepre hangolódva, a várakozás örömével a lelkekben, olyan fennköltség adott pluszban az eseményhez, amelyhez hasonlót nem is éreztem.
A Reménység Házáról, annyit kell tudni, hogy a brassói III-as számú református egyházközség központja. A templomból, rendezvénytermekből, vendégházból álló épületegyüttest 1992. október 4-én adták át; építését Ménessy Miklós lelkész kezdeményezte. Nevét abból a meggyőződésből kapta, hogy a brassói magyarságot, magyar református közösséget az Istenben való reménykedés jellemzi.
Mikor a betlehemesek karácsonykor házról-házra járnak, üdvözlő versük végén ezt kérdezik: Szabad-e bejönni ide betlehemmel?
A Kaláka együttes karácsonyi hangversenyének kerete ez a betlehemes játék volt. A műsorban elhangzottak magyar és más nemzetiségű karácsonyi népdalok, régi egyházi énekek, karácsonyi versekre írott Kaláka dalok.
A zenekar évtizedekkel korábban, 1987-ben adott ki lemezt ezzel a névvel, azóta járnak a Kaláka-betlehemesek adventkor “házról-házra”, templomról-templomra, iskoláról-iskolára, színházról-színházra.
Minden évben, néhány napot, az Anyaországi határokon túli magyarlakta vidéken töltenek, így az eddigi kb. 600 karácsonyi előadás harmada Erdélyben, a Partiumban, Kárpátalján, Vajdaságban, a Felvidéken, Burgenlandban, Szlovéniában, a horvátországi Baranyában és Csángóföldön volt, de énekelték karácsonyi koncertjüket Bécsben, Brüsszelben, Bukarestben, Szarajevóban és Zágrábban is..
Ádventi koncertünket így is konferálták fel: mindenkinek ajánljuk - Kányádi Sándort idézve - karon ülőtől botra támaszkodóig.
Becze Gábor, Gryllus Dániel, Major Gábor és Radványi Balázs, a fáradhatatlan Kalákások, kántálósok, amikor pásztoroknak beöltözve “nekiláttak” énekelni, nem volt kérdés, hogy Szabad-e bejönni ide betlehemmel? - a brassói közönség a dalokat szinte egytől - egyig kívülről fújta.
A Kaláka, túl azon, hogy rutinos előadőkból, áll, az egész repertoár úgy van felépítve, hogy interaktív, az összekötő szövegek is megülnek a lelkezen, és az a számtalan népi hangszer 10 centistől a méteres furulyáig, a cimbalom, a vonós hangszerek úgy emelték, és vitték a jelenlevőket, hogy biztosra veszem, az összes adventi rendezvény közül ez volt a legemberközpontúbb, legközelebb a hagyományainkhoz, lelkünkhöz.
Toró ezt nyilatkozta: A karácsonyi várakozáshoz ezzel a meghitt alkalommal, ezzel a kis csodával tudtunk hozzájárulni.
És tényleg. Ez volt maga a csoda. Megtisztult lélekkel, testtel járunk csendesen a rórátékra és szívünk csordultig tele a várakozás örömével. Köszönjük Kaláka! Én külön köszönetet mondok Simon Andrea volt Petőfis közreműködéért is, aki a jegyeket és a plakátokat is készítette, többek között.
Fel nagy örömre - ma született
a Fény, a tiszta Szó, a Szeretet
kisdedként jött le hozzánk
a Megváltó
jászolának szent titkából fakadó
hit lesz eztán a földi méret
Legyetek erősek, ne féljetek,
Íme, megérkezett Istenetek,
mindent és mindenkit aki szeret,
mint remegő gyertyaláng
árasztott világossága
simogat s befogad
Üdvözítő kis Jézusunk
kísértésben is támaszunk!
Ámen
Datki Szabolcs
