A Munkács melletti faluban három korosztályban alakítottunk néptánc csoportokat, minden hétfőn és kedden találkozom velük. Az 1-2. osztályosokkal népi játékokat, népdalokat, mondókákat tanulunk, a hangsúly pedig a játékon van, hiszen óvodában ők kimaradtak ezekből a foglalkozásokból. A 3-4. osztályosokkal ritmusjátékokat gyakorolunk, ugróiskolázunk, Dunántúli ugrós alaplépéseket veszünk, és velük is rengeteget játszunk.
A felső tagozatosokkal 5-9. osztályig Sárközi táncokkal kezdtünk el foglalkozni. A délutáni szakkörök fakultatívak, de elkezdtek kialakulni a fix csoportok - bár a kicsiknél néha fiúk is felbukkannak, aminek mindig együtt örülünk, őket még azért lelkesíteni kell. A nagyoknál, úgy tűnik, csak a lányok aktívak, de meglepően erős, jó hangú csapat állt össze, ezért az első komolyabb táncanyagunk a Sárközi karikázó lett. Ők már nevet is választottak maguknak, így büszkén írhatom: megalakult a Beregrákosi Vadrózsák Néptánccsoport (a kicsiket egyelőre csak Rózsaszíneknek hívom, mert szinte mindig mindenki visel magán valami pinket).
Röviden, tömören: gyorsan tanulnak, lelkesek és kimagaslóan tehetséges gyerekek a rákosiak, akikkel nemcsak érdemes, de foglalkozni kell.
