Hét éve nem látott havas telet búcsúztattunk Vajdahunyadon, a báli szezon záróakkordjaként, a január 31-én megrendezett farsangi bállal.
A bálozás több évtizedes hagyományra tekinthet vissza Vajdahunyadon. Anno még "Csárdás-estek" címszó alatt Jancsó Teréz tanítónő szervezésében a helyi Corvin vendéglőben többszázan ropták a táncot, választottak bálkirályt és -királynőt, sorsoltak tombolát – ahogyan azt a bálokon szokás. A rendszerváltás óta – ha nem számítjuk ide a szilvesztert – a helyi magyarság évente kétszer bálozik: a szüret végeztével, illetve a farsangi szezonban.
Így volt ez a legutóbbi két bál esetében is. A szervező ezúttal a vajdahunyadi RMDSZ nemrégiben megválasztott elnöke, Suta Blanka volt, helyszín a Corvin Mátyás Líceum ebédlője, a talpalávalót szolgáltató zenekar pedig a csernakeresztúri Hobby Band, Herceg Tóni vezetésével. A zenekar repertoárja a 3+2 zenekar slágereitől a Neoton-dalokon át ívelt egészen az Akácos útig. Jó volt megélni, hogy zeneileg is egy húron pendül a felvidéki, az anyaországi és az erdélyi magyar.
Egy pillanatra eszembe jutott, amikor a rendszerváltás után az egyik prágai talk show-ba meghívták a Kórház a város szélén című sorozatban Sova doktort alakító Ladislav Chudíkot – aki mellesleg 1989–90-ben szlovák kulturális miniszter volt –, és kedvenc nótájaként magyarul elénekelte az Akácos utat. Pozsonyban emiatt szó szerint elhúzták a nótáját. Hasonlóképpen állt a bál, mint mostanság a Beneš-dekrétumok apropóján. Hiába, vannak örökzöld dallamok, és témák...
De hogy visszatérjünk a vajdahunyadi bálhoz, ott keserédes színfoltként a kihagyhatatlan Csókkirály óhatatlanul is a napokban elhunyt Fenyő Miklóst juttatta eszünkbe, és másokat is. Sokan mentek el a napokban: Voith Ági, Kőszegi Imre, Oláh Árpád, Fenyő Miklós – Róluk is beszélgettünk. A régiek a farsanggal még a Halált nevették ki, és fennen ünnepelték az Életet – jut eszébe az embernek...
Mi két fogás (parasztcsorba és a vegyes tál) között hangoltunk vidámabb témára:
a helyi Harmónia Nyugdíjas Klub oszlopos tagjai, komolyan véve a maszkabált, beöltöztek és megmutatták magukat a báli közönségnek. Maskarában és szóban egyaránt. Egy szerepcserés esküvői pár, az örömanya, egy hozzájuk csatlakozott velencei hölgy, illetve az öreg halász és a sellő osztatlan sikert arattak e vidám intermezzo-val.
Az igazi nyertes viszont egyértelműen a közönség volt, és nemcsak e derűs perceknek köszönhetően, de azért is, mert folytatva a bálozás régi hagyományát, ismét együtt tudott ünnepelni és ilyen módon is megélni a magyarságát!
