2025. november 22-én a Vajdahunyadi Magyar Házban tartotta könyvbemutatóval egybekötött dalestjét Tamás Gábor kolozsvári származású dalszerző-énekes. A címben szereplő jelző, nem csupán a Szucher Ervin újságíró által jegyzett és a helyszínen egyidejűleg bemutatott, Csak a szívünkben nem száll az idő című beszélgetőkönyvükre utal, hanem mindazokra a lélekben megbúvó nemzeti regiszterekre is, amelyek által ez az esemény a helyi közönség számára érezhetően többet jelentett egy hagyományos koncertnél.
A Magyar Kultúra Lovagja címmel is kitüntetett Tamás Gábor dalszerző-énekes nem első ízben járt Vajdahunyadon, ámde a helyi Magyar Házban igen. A zsúfolásig megtelt nagyterem képe mindenesetre sejttette a közel másfél órás könyvbemutató és azt követő koncert nem hétköznapi hangulatát.
Az eseményre a XVI. Temesvári Nemzetközi Szenior Úszóversenyről időhiány miatt "csupán" egy arany- és két ezüst éremmel, s emiatt igazoltan, pár perces késéssel érkező Szucher Ervin marosvásárhelyi újságíró szerényen palástolva friss sportsikereit, büszkén számolt be arról, hogy a fentebb említett életút-interjúkötet az általuk eredetileg tervezett ezer kötethez és négy könyvbemutatóhoz képest immáron túllépte a tizenháromezredik eladott példányszámot, a könyvbemutatók közül pedig az aznap esti volt százkilencvennyolcadik!
A beszélgetőkönyv szerkesztő-írójától a szót Tamás Gábor vette át, s egyúttal elárulta, hogy a könyvvel kapcsolatban csupán két szabad kezet kapott: annak címét és árát szabhatta meg. Így lett a Csak a szívünkben nem száll az idő a könyv, illetve az abban ajándékképp megbúvó CD-lemez címe; az áráról pedig kijelenthető, hogy gálánsan fogyasztóbarát!
Az előzőleg Romániában több dalfesztiválon is diadalmaskodó, s ezáltal országos népszerűségnek örvendő, ámde a kezdeti sikerek dacára huszonnyolc évesen mégis disszidáló, majd Svédországban letelepedő Tamás Gábor elárulta azt is, hogy idestova tizennyolc éve jár vissza (haza) Erdélybe koncertezni, sőt, ilyen szempontból az egész Kárpát-medencét az otthonának tekintheti. Számtalan, értékes díja közül eddig a legjobban a Kolozsvári Operaházban tavaly, számára meglepetésként átadott EMKE-életműdíjának örült. Hitvallása szerint pedig úgy érzi magát, mint egy misszionárius, aki a világ minden tájára szétszóródott magyaroknak viszi el a zenéjét.
Tegnap esti jól felépített, két részből álló koncertjét egy szívhez szóló olasz világslágerrel, a magyarul Vándor Kálmán szövegével ismert, Szécsi Pál által meghonosított Violákkal indította. Külföldi slágerekből még egy finn dalt, illetve a Keresztapa című film betétdalát, a Speak softly love (magyarul: Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!) című örökzöldet énekelte el az este folyamán – ez utóbbit már kérésre.
Mivel a koncert egy idő után átcsapott interaktív kívánságműsorba, Tamás Gábor emblematikus dalai az est második részében hangzottak el. Legnagyobb slágere, a Kolozsvárt idéző Dónáth úti orgonák, amelyből csak 1975-ig több mint 1.500.000 példányt értékesítettek, közös éneklésre késztette a vajdahunyadi közönség tagjait, jelezve, hogy Ők is legalább ugyanennyire magukénak érzik ezt a slágert. Hasonlóképpen kihagyhatatlan daloknak bizonyultak a Kolozsvárott jártam én, a Gyere velem a Hargitára, és az Ó, Erdély, szép hazám, mint a koncert vége felé, szintén kívánságra elénekelt ráadásdalok: a Hervadó petúniák, vagy a Hargitai fecskemadár.
Tamás Gábor szívhez szóló, sok humorral fűszerezett, nagyszerű hangulatú műsorát egy karácsonyi dallal zárta, ezzel kívánva áldott adventi ünnepeket a közönségnek, amely tegnap este sokadjára – de reményeink szerint – nem utoljára zárta szívébe az énekest!
