Az érkezőket meleg tea és mézeskalács fogadta. A közös uzsonna elfogyasztása után a gyerekeket a Mikulás ideiglenes manói foglalták le, akik különböző érdekes és szórakoztató feladatokkal várták őket – így például kézműves foglalkozással, ügyességi játékokkal és arcfestéssel.
A gyerekek végigjárva az állomásokat a Mikulás „segédjeivé” válhattak, és így, mint minden rendes manónak, nekik is énekelniük kellett. Ebben segítségükre volt Majer Zsolt és Palánki Ferenc zenész, akik a a Mikulás-dal betanítása mellett a gyerekeket karácsonyi és Mikulás-váró dalokkal lepték meg.
A játékos-zenés délután ezzel még közel sem ért véget, mert a végszóra – bár korábban, mint december hatodika – betoppant a Mikulás, aki a gyerekeket kedves szavakkal, Mikulás segédjeinek szóló oklevéllel és természetesen csokival, édességgel ajándékozta meg. De nemcsak a Mikulás szerzett örömet a gyerekeknek, hanem a gyerekek is készültek: versekkel, rajzokkal örvendeztették meg a nagy szakállút.
Karácsony közeledtével sokszor megfeledkezünk róla, hogy mi is ennek az ünnepnek az igazi tartalma, lényege. Pedig Szent Miklós jótékonykodása, adakozása, szeretete méltán lehetne egyre inkább anyagiassá váló világunkban példakép, hogy a cselekedeteinket egész évben az önzetlen szeretet vezérelje.
