2018. december 14-én családi adventi estet szervezett a temesvári Eszterlánc Kulturális Egyesület
Az Eszterlánc Kulturális Egyesületnek számos csoportja van. A legkisebbek az Aprókák, majd a Tűzkerék, a Százszorszép és a legnagyobbak az Eszterláncosok. Az Aprókák idén olyan sokan lettek, hogy ketté kellett választani az óvodás és elsős csoportokat, így keresztelődött meg ezen az adventi estén a Lármafa néptánccsoport. Aki hallotta boldogan harsogni ezt a nevet a gyermekektől, az aztán nem kételkedett abban, hogy illik az élettel teli csapatra az elnevezés.
A kézműves műhelyekben mézeskalács díszítésére, adventi kopogtató, almás gyertyatartó készítésére, karácsonyi gipszfigura- és csengettyűfestésre, arany dió készítésére is volt lehetőség. A gyermekek nagy alkotókedvvel ültek le az asztalokhoz és mélyültek el a kézműveskedésben.
A családiasságot az is biztosította, hogy a legtöbb asztalnál szülők segítették az alkotást, ahogy a zsíros kenyér és tea kínálását is.
A főszervezők ezúttal is Pál Krisztina és Tamási Emese voltak, akik egész évben minden nap az eszterláncos táncosok tanulásán, fejlődésén, örömmel való feltöltődésén munkálkodnak.
A műhelyek végeztével kezdődött a Lármafa nevének ünnepélyes kihirdetése. Az ünnepséget egy nagy torta tette még emelkedettebbé, amelyet a gyereksereg nagy boldogsággal hamar elfogyasztott. Utána következhetett a táncház, kis játékos bevezetés után sóvidékit tanulhatott mindenki, és amíg a fiúk legényeseztek, a lányok énekeket, csujogatásokat tanulhattak. Végül pihenésképp következett a karácsonyváró énekek békés hangulata. Mindeközben játék, kacagás, találkozások és örömteli együttlét ragyogta be az egész dísztermet és onnan az egész Bartók Béla Elméleti Líceumot.
Még vége se lett az egész mulatságnak, már közben is nagy pelyhekben szakadni kezdett a hó, mintha az eszterláncosokkal ünnepelne az egész égbolt is, hogy betakarja Temesvárt mesés hótakaróval, még két nap tanítási szünetet is magával hozva a hétvége után.
Én ott voltam, de aki nem hiszi, az szánkózzon utána, vagy ha errefelé a síkságon ez nehéz, akkor csak kövesse a hóemberek nyomát….
(A képekért ezúttal is köszönet Orosz Sándornak.)
