Én is izgultam persze, de egy első osztályos fülig érő mosolya, kíváncsisága és lelkes csevegése elterelték a figyelmem. Persze mondanom se kell, hogy hazafelé a kocsiban mindketten elbóbiskoltunk egy kicsit, de az éjszaka nagyszerűen telt, s az iskolaajtóban reggel fáradtan, de remek hangulatban váltunk el a többiektől. Na de mi is történt?
Röviden:
- egész éjszakás nemalvás és vidámság;
- hetek óta várt esti tanóra;
- közös mozizás takaróba burkolózva;
- pizza, pizza, pizza… egyenesen Balassagyarmatról;
- díjkiosztó ceremónia: házi műveltségi verseny győzteseinek;
- az iskola legszimpatikusabb fiúja és lánya megválasztása, sok-sok egyéb ajándék kiosztása a diákok között;
- diszkó a tornacsarnokban vaníliás füsttel és dübörgő falakkal;
- büntetés nélküli szaladgálás a folyosón;
- focibajnokság, a lányoknak is;
- piknikezés hálózsákban, a tanteremben;
- hajnalig susmus és nevetés.
A Lukanényei Alapiskola 2016-ban ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, ahol idén a 125 diákból 48 fő vesz részt a magyar tannyelvű oktatásban. Az intézmény vezetősége, az iskolai elfoglaltságokon túl, számos szabadidős tevékenységgel várja a diákokat minden évben. „Van focicsapatunk, vannak kiváló sportolóink, rengeteg versenybe nevezünk be, rengeteg díjat, helyezést hoznak diákjaink az iskola számára” – fogalmazott Balázs Éva igazgatónő.
Az Éjszaka az iskolában programot 2016 novemberében negyedik alkalommal rendezték meg, melyről az intézet vezetője a következőket mondta: „…a gyerekek nagyon szeretik ezt a programot, együtt vagyunk, este tanulunk, nem kell aludni menni, szabad vacsorára pizzát enni, nincs percre kiszámított időbeosztás, szóval minden más, minden jobb… még a tanárok is engedékenyebbek.” Majd mikor a motivációról kérdeztem, a következő választ kaptam: „Mindent a gyermekért. Azt akarjuk, hogy érezzék jól magunkat nálunk, nemcsak kötött programokkal, de kötetlenebb aktivitásokkal is kedveskedünk nekik. Mi is azt valljuk, tanítani csak fegyelemmel lehet, nevelni meg csak szeretettel… a szeretet… ez volt a fő motiváló erőnk.”
Az 1-4. osztályosokkal, akikkel a tanítás után játszottam, húszan voltunk összesen, mégis az egész folyosót betöltötte önfeledt kacagásunk, énekünk. Az egyórás foglalkozás kilenctől, amit eredetileg terveztem, olyan jól sikerült, hogy fél 12-kor azon vettem észre magam, hogy még mindig varázskarkötőket gyártunk, s már nem csak a kicsikkel.
Különleges alkalom volt számomra az iskola falain belül, de mégis más lelki közegben megismerkedni a gyerekkel és a pedagógusokkal, akik első perctől barátsággal fordultak felém. A munkájuk mindenki számára példaértékű lehet: tanítani fegyelemmel és nevelni szeretettel magyarul, akár éjszaka is!
