Az első napon Bálint Róbert Zoltán, mészkői lelkész, közigazgatási előadó-tanácsos “Unitárius szórványgyülekezetek és szórványban levő gyülekezetek” címmel tartott előadást, amelyben számbavételezte az unitárius híveket a különböző városokban, vidékeken és számadatok illetve grafikonok segítségével hasonlította össze a múlt és jelen helyzetét. Ezt követően felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a grafikonokból kirajzolódni látszó negatív jövőkép ellen mi mindent lehet, és kell megtenni.
Koppándi-Benczédi Zoltán, a Dél-Nyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség lelkésze előadásában bemutatta, hogy milyen örömökkel és nehézségekkel találkozhat egy szórványban szolgálatot végző lelkész. Fontosnak tartja, hogy nem csupán a saját híveiknek kell “támaszt” nyújtsanak, hanem felekezettől függetlenül a nemzettársakkal összefogva kell megőrizni a kultúránkat, szokásainkat és anyanyelvünket. Az előadás során megjelent a “mindenes lelkész” fogalma és képei is, amikor éppen a templom tetejét újítják fel, fát hasogatnak vagy éppen az építkezésben segítenek. Ezekben a helyzetekben a jelenlévő lelkészek mind-mind magukra ismerhettek, mert hasonló helyzetekkel szembesülnek ők is.
Az előadások után egy lélekemelő istentiszteletet mutatott be Molnár Imola, a Nagyváradi Unitárius Egyházközség lelkésze. Az igehirdetésben a magvető példázatát elevenítette fel, és párhuzamba hozta a szórványban élő hívekkel, majd mindenkinek pár búzaszemet adott, hogy vigye el otthonába és ültesse el “jó földbe”, a jövőbeni jó termésért. Az istentisztelet végén a jelenlévők jelképesen egy vízzel teli üvegtálba tették le terheiket, gondjaikat, és osztották meg örömeiket, kavicsok és rózsaszirmok segítségével.
A második napon a szórványban szolgáló lelkészek egyénenként mutatták be helyzetüket, egyházközségüket, feladataikat, nehézségeiket és tapasztalataikat, ezáltal a jelenlévők bepillantást nyerhettek egymás munkájába.
A műhelybeszélgetés végezetével Bálint Róbert Zoltán összegezte az elhangzottakat. A jelenlévők úgy gondolják, hogy: a megmaradás titka az egymásra figyelésben, az ötletek megosztásában és az együtt gondolkodásban rejlik.
Végezetül kiemelték a legfontosabb üzeneteket, amelyek elhangzottak, mint például: a Magyar Unitárius Egyház számára fontos a szórványgyülekezetek felkarolása és támogatása. Unitáriusnak lenni jó dolog még a végeken is. Az egy lélek is ugyanannyira fontos, mint a száz. Meg kell osztani azokat a sikeres rendezvényeket, melyek egy-egy helyen már beváltak. Egymás terhét hordoznunk kell!
Ilyen és ehhez hasonló a gondolatokkal gazdagodva és lelkiekben feltöltődve indultak haza a résztvevők, a derűs jövő reményében.
