Aknaszlatinán, az egykori bányászközségben születtem, és Kárpátalja legkeletibb magyar iskolájában érettségiztem. Középiskolás éveim alatt a művészeti iskolában hét évig hegedülni tanultam, ezzel párhuzamosan a néptánccsoport tagja, illetve énekes szólistája voltam, aminek köszönhetően számos tábor, verseny és fesztivál örökre szóló emlékeit tudhatom magaménak.

Az Ungvári Nemzeti Egyetem matematika szakos hallgatójaként versenyképes tudást szereztem az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetben. A pedagógiai gyakorlat során szerzett tapasztalataim később megbízható alapul szolgáltak a munkámban, ahol idegen anyanyelvű óvodásokat, kisiskolásokat és felnőtteket tanítottam magyar nyelvre, olyan módszereket alkalmazva, melyek kitartásukat és a nyelv iránti pozitív hozzáállásukat serkentették, illetve a magyar anyanyelvű társaik iránti tiszteletre buzdították őket.

Számomra nagyon fontos, hogy olyan közösségek is a társadalom, a határokon kívül rekedt „nagycsalád” aktív részei legyenek, akiknek nem áll mindig rendelkezésükre a megfelelő kulturális, intellektuális fejlődési lehetőség. Akarni, merni és cselekedni kell, hiszen senki sem egyforma, de mindenki egyenlő! 

A vajdasági emberekben élő megmaradni-akarás, valamint az az érzés, hogy alázatos és szorgalmas mindennapjaik részévé válhattam, motivált a Petőfi Sándor Program folytatására. Eddig megszerzett tudásommal és tapasztalatommal szeretném támogatni azokat a szervezeteket, amelyek – bár tudom, hogy egymaguk is megbirkóznának a különböző, színes és sokszor kusza helyzetekkel – szívesen látnak egy tenni akaró, megbízható, felelősségteljes, precíz és innovatív fiatalt. Felismeréssel, ösztönzéssel, és nem utolsó sorban hagyományaink megőrzésével, ápolásával szeretném a határon túli közösséget segíteni.