Jelenlegi hely

110 éves küldetés

Évfordulóját ünnepli a tiszakálmánfalvi Magyarok Nagyasszonya-templom

/ Mitru Barbara /
mitru.barbara képe
A tiszakálmánfalvi Magyarok Nagyasszonya-templom immáron 110 éves fennállása bizonyítja, milyen fontos a hit és vallás a szórványközösségek életében. Kérésemre, a plébánia vezetője - Szöllősi Tibor atya segítőkészen és átfogóan mesélt a templom megépüléséről, és a falu egyházi életének kialakulásáról.
Magyarok Nagyasszonya-templomMagyarok Nagyasszonya-templomMagyarok Nagyasszonya-templomMagyarok Nagyasszonya-templom

A tiszakálmánfalviak a falu alapítása óta fontosnak tartották a hitüket és lelki életüket. A mindenki számára nehéz és ínséges időkben mindig támaszkodtak az egyházra és jelenlétükkel, lehetőségük szerint támogatták is azt.

Tiszakálmánfalvát 1884-ben alapították. A hívek lelki ellátása a körülbelül 40 kilométerre található Zsablyáról történt. A zsablyai papok jártak ki az újonnan betelepített 200 tiszakálmánfalvi családhoz. Az addig erdős területből a fák kivágása után egy település alakult ki, ahol 1887-ben meg is alakult az első katolikus iskola. A hívek lelki gondozását még 1889-ig a zsablyai plébánosok, káplánok látták el.

Tiszakálmánfalva első kinevezett plébánosa Nespoly János lett. Ezekben az időkben a misék az iskolában folytak, a nagy szegénység miatt elsődlegesen a falu helyzetének a javítása került előtérbe. Szerencsére a plébánia eközben megépült, tehát 8 évvel az alapítás után Tiszakálmánfalva már saját plébánossal és plébániával is rendelkezett. A templomépítéssel kapcsolatos próbálkozások akkor még mind sikertelennek bizonyultak.

Miközben Tibor atya a megőrzött, értékes dokumentumokat mutatta, elmesélte, hogy az egész terület a kalocsai érsekséghez tartozott. 1904-ben Milla Imre plébános került Tiszakálmánfalvára, aki továbbra is a templomépítésért küzdött. 1907-ben maga a kalocsai érsek fordul a templom megtervezését kérelmező levélben Petrovácz Gyula tervezőmérnökhöz. A level olyan értékes számbeli adatokat is tartalmaz, miszerint a tiszakálmánfalvi plébánia abban az évben 1014 katolikus hívőt karolt fel, illetve a környező települések lelki ellátásban részesülő híveivel együtt 1464 katolikus gyakorolta itt vallását. Ugyanakkor a templom a tervek alapján mindössze 800 hívő befogadására lett volna képes. Az említett levélből olyan apró részletek is kiolvashatóak, miszerint  négyzetméterenként az állóhelyekre 3 ember volt számolandó, az ülőhelyekre pedig 2.

Milla Imre plébános jelentős szerepet töltött be a templom megépítésének az előkészítésében. 1908 decemberében elkészült a templom. A templom alapítását ettől az évtől kezdődően ünneplik, mivel már lehetőség adódott az első liturgia megtartására is, viszont a felszentelésére és az átadásra csak 1909 október 10-én, a búcsú napján került sor.

1913-ban az addig használati célokat szolgáló állapotában levő épület elkezdett felvirágozni a Magyarok Nagyasszonya, Mária festmény érkezésével. Tibor atya mondatai mély hálát és örömet sugároznak, amikor Mille Imre plébánosról beszél, ugyanis elmondása szerint a templom 110 éves évfordulóját az ő közbenjárása nélkül lehet 10, vagy akár 20 év múlva ünnepelhetnének csak meg.

          

Arra a kérdésre, hogy a faluban mindig többségben voltak-e a katolikusok, azt felelte, hogy a katolikusok körülbelül 60 százalékát tették ki a lakosságnak, az evangélikusok voltak a második legnagyobb lélekszámot számláló felekezet. A nem kevésbé impozáns evangélikus templomot, amelyet 1932-ben adtak át, sajnos 1947-ben lerombolták.

Kisebb számban reformátusok is éltek, élnek a településen.

1921-től 1961-ig a falu plébánosa Gulyás Károly atya volt. Azon felül, hogy 1926-ban új harangokat rendelt Mariborból, pótlandó az 1916-ban háborús célokra elvitt harangokat, 40 éven keresztül, egészen élete végéig a tiszakálmánfalvi hitközösséget szolgálta. Jelentős és meghatározó személyisége a tiszakálmánfalvi hitéletnek. Rengeteg gyermek és felnőtt hívő látogatta a szentmiséket. Egyes adatok azt mutatják, hogy egy vasárnapon akár 500-an is összegyűltek az ige meghallgatására.

A második vatikáni zsinat után Varga Dezső plébánossága alatt, 1972-ben megtörtént a templom újraszentelése.

1978 és 2013 között Bunford Vilmos, György János, és Erhard Róbert atya vezették, szolgálták a tiszakálmánfalvi plébániát.

Az a tény, hogy az alapítás éveiben a faluban megközelítőleg 1014 katolikus élt, és 110 év elteltével 750-800 hívőt tartanak számon, kiváló bizonyítéka annak, hogy amíg világ a világ, az igazság mérlege mindig az erős hitvallású és biztos alapokon álló intézmények javára fog billenni.