Jelenlegi hely

Fábián Loránd István - a temesvári magyar diákság szolgálatában

/ Dani Bence /
dani.bence képe
Fábián Loránd István Székelyudvarhelyről érkezett a Bánságba, hogy Temesváron orvosi műszerészetet tanuljon. Immáron harmadik alkalommal választották meg egyhangúlag a Temesvári Magyar Diákszervezet élére. Működése alatt a Temesváron tanuló magyar egyetemisták közösségi élete hosszú mélyrepülés után ismét virágzásnak indult. Az alábbi interjúban arról mesélt nekem, hogy az őt körülvevő lelkes csapat összjátékával hogyan jutottak túl a kezdeti nehézségeken, és milyen jövőt képzelnek el a magyar diákság számára a bánsági szórványban.

 

 

Kérlek mutatkozz be röviden!

Fábián Loránd István vagyok, Székelyudvarhelyről érkeztem. Matematika-informatika szakos angol két-tannyelvű líceumba jártam, jelenleg a Temesvári Műszaki Egyetemen tanulok orvosi műszerészetet negyedéves hallgatóként. Harmadik éve vagyok a Temesvári Magyar Diákszervezet elnöke.

Hogy érzed magad Temesváron?

Nagyon szeretek Temesváron élni, úgy érzem nagyon illik hozzám ez a város! Sok ember vett körül az elmúlt négy évben, köztük olyan emberek, akiktől rengeteget lehet tanulni, és itt elsősorban a civil vezetőkre gondolok. Ők nagyon sokat tudnak segíteni azzal, hogy néha hétköznapi, néha pedig szakmai oldalról közelítik meg a problémákat, ezáltal gyorsabban tudok döntéseket hozni.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Temesvári Magyar Diákszervezettel?

Amikor Temesváron másodéves lettem, nem tudtuk, hogy ki legyen a diákszervezet elnöke. Többen is biztattak, hogy vállaljam el ezt a feladatot. Azóta cserélődtek az emberek, de még mindig együtt van a csapat, sőt együtt fejlődünk és tanulunk, és ma már barátaimnak mondhatom őket. Együtt jöttünk rá a dolgok nyitjára, szinte a nulláról kellett mindent felépítenünk. Szerencsére mára elmondhatjuk, hogy temesvári magyar viszonylatban sikeres és erős civil szervezetté váltunk. A TMD-nek komoly visszhangja van, a diákok tudják, hogy rendezvényeink nem csak a bulizásról szólnak. Igyekszünk mindenhol ott lenni és amit szervezünk, már nem „csak” magunknak szervezzük, hanem középiskolások vagy akár a már végzett egyetemisták számára is nyitottak programjaink.

Tudnál mondani egy ilyen nyitott programot, ami nagy népszerűségnek örvend?

Ilyen például a kocsmakvíz. Ez egy olyan rendezvény, ahol van 100 darab kérdés és általában 8 csapat, akik versenyeznek egymással. Itt az általános műveltség területeiről teszünk fel kérdéseket a versenyzőknek, minden témakört megpróbálunk érinteni, szóba kerülhet például az etikett, sport, irodalom vagy a művészetek.

 

Hogyan veszitek fel a kapcsolatot a Temesváron tanuló magyar egyetemistákkal?

A leggyorsabb módszer a Facebook. A leghatásosabbnak viszont továbbra is azt tartom, ha telefonon keresztül személyre szóló meghívást kapnak egy találkozásra vagy eseményre. Egy ilyen meghívásra az esetek többségében eljönnek, míg a Facebook üzenetek esetében ez nagyon kedvfüggő és bizonytalan.

Hol van az iroda és hányan látogatják?

Az irodánk Temesváron, a Dózsa György utcában van. Leginkább a diákszervezet tagjai dolgoznak itt, de időnként csapatépítőknek és gyűléseknek is otthont ad. A minket felkereső embereket nem feltétlenül az irodában fogadjuk, lehet ez a helyszín akár egy kávézó vagy park, ma már ez elég nyitott.

Összesen hány magyar egyetemistát tudott elérni a TMD? Mennyire aktív a teljes közösség?

Mi a múlt évben olyan négyszáz körülire tettük a magyar egyetemisták számát, és ebből el tudunk érni olyan nyolcvan-száz embert. A többség a szórványból érkezik, és nem Székelyföldről, a tömbökből. Őket kicsit nehezebb megszólítani. A TMD tagok nagyon aktívak, mindig lehet rájuk számítani. A teljes közösség nem annyira aktív, mint amennyire lehetne.

 

Ennyi feladat mellett nagyon kevés szabadidőd marad. Miért érdemes mégis TMD elnöknek lenni vagy bármilyen más aktív szerepet vállalni a szervezetben?

Több pozitívuma van, mint negatívuma. Nagyon sok embert megismersz, és nagyon sokat tudsz tenni a „sajátjaidért”. Nagyon megszerettem a kihívásokat, élvezem, hogy folyamatosan pezseg az élet. Ezt nem csak egyszerűen megszokja az ember, hanem egy idő után már igényli is. Én pedig ezeket a változatos kihívásokat pozitívumként élem meg. Másrészt úgy érzem, hogy a környezetem elismeri a tevékenységemet. Az elnökség további előnye, hogy megtanultam beszélni, nem jövök zavarba, ha “szerepelni” kell. Megtanultam pályázatot írni, konferenciát szervezni és vezetni, és rengeteg tárgyi tudásra tettem szert. Járatosabb lettem a bürokratikus dolgokban is, tudom, hogy honnan szerezzek be hivatalos dokumentumokat, ezeknek már nem kell utánajárnom, ha a jövőben valamit intézni szeretnék vagy akár vállalkozást indítani. Ezzel persze nem azt mondom, hogy sokkal többet tanultam, mint a többi TMD tag. Szerintem ugyanannyit tanulunk. Pont ezért törekszem arra hogy ne egyedül menjek konferenciákra vagy szakmai rendezvényekre, hanem jöjjenek velem olyanok is, akik még nem voltak, hogy ők is tanuljanak.

És mi jelenti az igazi nehézséget?

Nehéz, hogy sokszor felelősséget kell vállalnom, és önállóan kell meghoznom a döntéseket. Vannak olyan szituációk, amelyekben nem lehet szavazással dönteni, és kénytelen vagyok gyorsan, egyedül határozni. Teljesen hivatalosan működünk, én vagyok bejelentve elnökként, ezért engem vonhatnak felelősségre. Nagyon kell figyelnem arra is, hogyan viselkedem egy-egy nyilvános rendezvényen. Bizonyos botlásokat vagy hibákat nem engedhetek meg magamnak, amiknek valószínűleg nem lenne jelentősége, ha nem volnék elnök. Olyan is van, amikor egy rendezvény kevésbé jól sikerül. Ilyenkor is te viseled a fő felelősséget és ilyenkor is „te vagy elnök”. De ezek ellenére egyáltalán nem bánom, hogy elvállaltam, és ha újrakezdhetném, újra elvállalnám.

Az elnökség milyen időközönként újul meg?

Elvileg évente meg kellene újulnia. Minden évben felvetettük, hogy akar-e valaki elnökösködni, de az elmúlt három évben mindig elnapoltuk a kérdést. Általában két évre szokott valaki elnöki szerepet vállalni. Az első tanév rámegy arra, hogy tanulj és megszokd a várost, ezért mi sem várjuk el a frissen érkezett diákságtól, hogy a TMD nagyon aktív tagja legyen. De akikben látunk hajlandóságot, ambíciót, azokat az első év végére igyekszünk bevonzani. A másodév az az időszak, amikor már igazán lehet szervezni, közülük szoktak kikerülni az új elnökök. Ezért felelősséget érzek az utódom kinevelésére és felkészítésére.

Van hosszútávú stratégia?

Igen! Egyrészt szeretnék egy ideig a következő elnök „jobb keze” maradni, hogy ő már ne kerüljön olyan nehéz helyzetbe, amilyenbe nekem kellett betanulnom. A következő félévben már szeretném felkészíteni az utódomat. Szeretnénk tudatosan megelőzni, hogy a TMD visszakerüljön a korábbi mélypontra. Mindent próbálok átadni másnak, minden tagnak biztosítjuk a lehetőséget, hogy képes legyen levezetni egy diákköri konferenciát, egy gólyatábort, egy kvízestet. Személy szerint én már nem ragaszkodom egy rendezvény megszervezéséhez, mert már mindent csináltam, és ebből már nem nyerek én sem, és a közösség sem.

Hogyan válik a TMD a magyar identitás megélésének és megőrzésének színterévé?

Sok magyar fiatal olyan közegben nő fel, ahol mindenki magyarul beszél és ők is magyar nyelven végzik el az alap- és középfokú iskolát, majd meghozzák a döntést, hogy Temesvárra jönnek tanulni az egyetemi tanulmányokhoz szükséges román nyelvtudás nélkül. Ilyenkor sokan elkezdenek csak román társaságba járni és kizárólag románul beszélni, hogy megtanulják a nyelvet. Mások viszont kizárólag magyar társaságba járnak, de azért szeretnék az egyetemet is elvégezni. Én mindkettőt elfogadom, de mi van, ha létezik „arany középút”? Mert a leghatékonyabb az, ha a saját anyanyelveden és románul is tudsz beszélni és tanulni is. Mi segítünk ennek a köztes útnak a megtalálásában, hogy ne kelljen a román nyelvtudás és a magyar identitás között választani. Attól, hogy román egyetemre járunk és románul is beszélünk nap mint nap, még nem leszünk kevésbé magyarok. Sőt, azáltal, hogy egy román környezetben élve is megőrizzük a magyarságunkat, csak gazdagodunk.