Jelenlegi hely

Sóból lettünk, s hová leszünk?

Aknaszlatina

/ Vargyas Ildikó /
vargyas.ildiko képe
Aknaszlatina (ukránul: Солотвино (Szolotvino), románul: Ocna Slatina, oroszul: Солотвина (Szolotvina), szlovákul: Slatinské Doly) város Ukrajnában, Kárpátalján a Técsői járásban. Lakóinak száma 8977 fő a 2011-es statisztikai adatok szerint, ebből mintegy 2113 magyar nemzetiségű.

A település a Tisza folyó jobb partján fekszik, Máramaros része. A Kárpát-medence figyelemreméltó községe sóbányáiról, sóstavairól nevezetes. Északról a Magura hegy határolja, melynek magassága 408 méter, a település tenger szint feletti magassága pedig 293 méter. Legnagyobb kincsei a már említett sóbányák, amelyek 20-25 méter átlag kavicsréteg alatt, homokkőbe ágyazva fekszek a talajban.

A népvándorlás korában nagyon sokan megfordultak ezen a vidéken. A só vonzotta a vándorló népeket, hiszen értéke az aranyéval egyenlő volt. A régi földvárnál folytatott ásatások során régi kő, bronz és vas használati tárgyak kerültek a felszínre megmutatva, hogy az itt élők hosszabb időre is berendezkedtek a térségben. Kr. e. 14-15 ezer éves leletek bizonyítják, hogy a környéken akkor itt élő ember is rátalált a sóra. Római kori, kelta, Árpád kori és még számtalan más nép hagyatéka őrzi a település régmúltba vesző történetét.

A IX. század végén a honfoglaló magyarok a Felső-Tiszavidéket is elfoglalták, itt akkor szláv népesség lakott gyéren. Az itt kitermelt sókincsnek köszönhetően épültek ki az itteni települések, városok. Árpád kori uralkodóink is nagy jelentőséget tulajdonítottak a sóbányászatnak mint jövedelemforrásnak. A régi só út Aknaszlatinától vezetett Magyarország központi része felé. Ennek védelmére épült Huszt, Királyháza, Visk és a nagyszőlősi Ugocs vára. Hogy pontosan mikor kezdtek sót bányászni, arra nincs adat, de a 13. században idelátogató Kunigunda királyleány már működő sóbányákat talált. A bányák, azóta is megmaradtak az aktuális állam tulajdonában. Az itt élő munkások nyolc ország- és rendszerváltást éltek meg az idők során. 

A bányászok élete sohasem volt egyszerű: harc az elemekkel, állandó rettegés a vízbetöréstől, bányaomlástól, megélhetési gondok. Így éltek itt az emberek évszázadokon keresztül.

Az idők során kilenc sóbánya épült a településen, amiből sajnos napjainkban egy sem működik. Romokban állnak, a település egykori központjában. A beomlott bányákból maradt munkaépületek omladékai arra emlékeztetik az idősebbeket, hogy egykoron szebb napokat is látott Aknaszlatina. Az iparosodás korában az elsők között érték el a technika vívmányai ezt a települést: villanyáram, víz, csatornahálózat, meteorológiai állomás. Manapság azonban minden közmű romokban hever. A panelházakban, víz is csak egy két órát van naponta, előre kiszámíthatatlan időben.

A történelem során és a település fénykorában állandó figyelem kísérte az itt élők sorsát. Sok előkelő, híres személy megfordult errefelé. Egy ilyen látogatáshoz kötődik egy itteni híres legenda is, Kunigunda királyleányról, IV. Béla királyunk leányáról, aki lengyel királyné lett. A történet szerint ekkor dobta gyűrűjét az aknába, amit később a Wielicka bányában találtak meg. 1952-ben I. Ferencz József Ausztria császára és Magyarország királya, útjába ejtette a Kunigunda és a Miklós aknát. De tiszteletét tette Horthy Miklós és neje, Nyikita Szergejev Hruscsov, Keldes, Petrovzski, Beregovoj űrhajós és felesége.

A település egy soknemzetiségű község. Az évszázadok során jóban-rosszban éltek egymás mellett itt az emberek. Mindegyik nemzet a saját, nyelve, vallása, szokásai és ünnepei szerint éli az esztendőt. A többiek ezt elfogadással és leginkább tisztelettel illetik. Gyakori, hogy a nemzetiségek egymás ünnepeit ugyanúgy megtartják, mint a sajátjukat.

A település gazdag múltjának lenyomatát az 1973-ban alapított múzeumban őrzik. Régi tárgyak, fényképek, írásos emlékek vonzzák ide a látogatókat, határokon innen és túlról. A múzeum az ország egyetlen olyan létesítménye, amely a sóbányászat történetével foglalkozik.

A történelem viharai durván és kegyetlenül megtépázták ezt a közösséget. Mint a határon élők általában, az itt élők is kaptak hideget-meleget egyaránt. A természet erőivel való küzdelmet lassanként felváltotta a rendszerekkel és az "izmusokkal" való harc. A háborúk okozta veszteségek, a gulág rémképe, az instabil határok, az átnevelés visszafordíthatatlan károkat okozott.

A remény sosem hal meg, bizonyítja ezt a település határában fogadó „Aknaszlatina” tábla. S ha a látogató tovább halad a főút mentén, felfedezheti azokat az apró jelzéseket, amelyek egy-egy olyan helyre vezetnek, ahol emberek dolgoznak emberekért. A település lakói hiszik, hogy egyszer jobb napok jönnek, újra megnyílnak a bányák, mindenkinek lesz munkája, itthon maradhatnak és békében élhetnek.

A helyi magyarságról

2011. január 1-es adatok szerint, a településen 2193 a magyar ajkúak száma. Sajnos a lakosság egyre csak fogy. A megélhetési gondok okozta migráció miatt, egyre többen választják az utat, hogy külföldön keressék meg a kenyérre valót. Vannak, akik családostól külföldre, leginkább Csehországba költöznek. Gyakori azonban, hogy vagy az egyik, vagy mindkét szülő távol van.  A gyerekeket nagyobb testvérek, rokonok, nagyszülők gondjaira bízzák.

Nagyon gyakoriak a vegyes házasságok. Az ilyen frigyekből származó gyerekek általában mindkét szülő anyanyelvét elsajátítják. A legtöbben a településen használt összes nyelvet beszélik, nevesítve: a magyart, a románt, az ukránt és az oroszt. Ez egyrészt pozitív jelenség, a kommunikáció könnyedsége miatt, másrészt viszont negatív, a nyelvromlás, az asszimiláció és a lemorzsolódás miatt.

A helyi magyarság megmaradásának záloga a helyben működő magyar szervezetek léte és munkája.

Az oktatás területén a Szent Anna Római Katolikus Óvoda alapozza meg a gyerekek nemzetiséghez és magyar kultúrához való kapcsolódását. 52 gyerek jár ide. Az óvoda vezetője Puliszka-Stercli Éva vezető óvónő.

https://www.petofiprogram.hu/hirek/szentmihalyhavatolmindszenthavaig-0

A következő lépés a Bolyai János Középiskolába vezet, ahol írni, olvasni tanulnak a gyerekek, majd elsajátíthatják a tudás alapjait, végül pedig érettségi vizsgát tehetnek. Az intézmény alapvetően reál irányt diktál, sajnos egyáltalán nincs készségfejlesztő, vagy művészeti oktatás. Művészeti foglalkozásokra a helyi Művészeti Iskolában van lehetőségek, de mivel ezek pénzbe kerülnek, nagyon kevés szülő engedheti meg magának a plusz kiadást. A Bolyai János Középiskolába 151 gyerek van pillanatnyilag beíratva. Az iskola vezetője Benedek Imre matematika tanár.

https://www.petofiprogram.hu/hirek/migmagyarszivdobog

A település magyar ajkú tanárait a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség foga össze. Alegységek, azaz szekciók működnek a különböző oktatási intézményekben (óvoda, iskola, művészeti iskola), melyek rendszeren gyűléseket tartanak és figyelemmel követik egymás munkáját.

A helyi Karitász nagyon komoly munkát végez a településen és azon kívül is. Tevékenységük az élet minden területére kiterjed. Támogatják a szegényeket, ingyenkonyhát működtetnek, ahonnan számos rászoruló kap heti öt alkalommal meleg ételt. Időseket, betegeket látogatnak, adományokat gyűjtenek és osztanak szét. Folyamatosan pályáznak, anyagi támogatásra, fejlesztésekre. Programokat szerveznek időseknek és fiataloknak egyaránt. A karitászvezető Ruszányuk Zsuzsanna.

https://www.petofiprogram.hu/hirek/adjhogykaphass

A településen néptánccsoport is működik, vezetője Vajnági Ágnes. A Nefelejcs aktív tevékenységének köszönhetően az egész Felső-Tiszavidéken ismerik a hölgyeket. Rendszeres meghívásokat kapnak fesztiválokra, ünnepségekre és egyéb eseményekre.

https://www.petofiprogram.hu/hirek/hagyomanyaiktartanakmegbennunket

A magyarság másik fő bázisa a Római Katolikus Plébánia. Aknaszlatina kezdetben a máramarosszigeti plébániához tartozott, a hívek számának növekedésével azonban 1828-ban helyi lelkészséget, 1833-ban pedig plébániát hoztak létre. 1856-ban az addig használt fakápolna helyett új templom épült. Később a bányászati munkálatok előidézte földmozgás következtében a templom statikai állapota meggyengült, s le kellett bontani. A jelenlegi templomot 1932-ben szentelték fel. 2000. augusztus 20-án Majnek Antal püspök Árpád-házi szentek szobraiból álló szoborcsoportot áldott meg a templom kertjében. Orgonája a XX. sz. elejéről való, a Rieger Testvérek munkája, s eredeti állapotban található. Az anyakönyvezés kezdete: 1828. A liturgia nyelve: magyar. Jelenleg Janig Péter atya gondozza a kis közösség lelki életét. Jelenlétéért nagyon hálásak a település lakói.

https://www.petofiprogram.hu/hirek/roratecoelidesuper

A református felekezet is képviselteti magát a településen. A hívek lélekszáma mintegy 90 fő. Técsőről kapnak lelki gondozást, sajnos csak ritkán jut el hozzájuk a tiszteletes.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi vezetője Szedlák Gyula. Ők rendszeresen részt vesznek a magyar nemzeti ünnepek megszervezésében és lebonyolításában. A szövetség munkája teljesen önkéntes alapon működik.

Még egy politikai szervezet működik, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. Vezetője Melczer Ferenc. A kicsi, csupán 20 tagból álló szervezetnek köszönhető a bányászkápolna felújítása.

A település érdekes színfoltja Takár Károly/Katyu. Nagy sportember és természetjáró. Nagyon sok fiatalt gyűjt maga köré, vasárnaponként pedig biciklis kirándulásokat szervez, hogy a település fiataljai megismerhessék környezetük történelmi és természeti értékeit. Életvitele sokakra van hatással, és habár nem alapított még egyesületet, példájával mégis rengeteg fiatalt tart meg a magyarságnak.

http://spottr.hu/2012/01/04/bigpix-tamas-pal-remeny/

https://www.youtube.com/watch?v=aMgvmiqAOUU 

Végül néhány szó a Polgármesteri Hivatalról. Mintegy hallgatólagos megegyezés szentesíti, hogy a település vezetői között, mindig egyenlő arányban képviseltesse magát minden itt élő nemzetiség. A választmányi bizottság mintegy 30 százaléka magyar. Pillanatnyilag a polgármester román, az alpolgármester magyar, a jegyző pedig ukrán. A település alpolgármestere Kocserha János, egyik legaktívabb tagja a magyar közösségnek. Ő egyben a Felső-Tiszavidéki KMKSZ alelnöke is. A Községházán mozgalmasak a hétköznapok. A nehézségekre, problémákra igyekeznek lehetőség szerint emberséges választ adni. Az alpolgármester úrnak köszönhetően igyekeznek régió és megye szinten is megnyilvánulni.

A település csodálatos sóstavakkal rendelkezik, amelyek rendkívül jó hatással vannak az ember bőrére, egészségére. Az itt található iszapot pedig, a Holt tenger iszapjához hasonlítják. A tavak körül lehetőség van pihenésre, sátorozásra, de a turizmusra épülő vendéglátóipar is rendelkezésre áll. Szállodák, panziók és számos étterem üzemel nyáron, turista szezonban. 

Mivel a település közvetlen a román határ mellett fekszik, ezért határátkelő is működik itt. A határ túloldalán lévő szomszéd település, Máramarossziget annyira közel van, hogy egy hosszabb sétába is beütemezhető.

Aknaszlatina sójával, vizeivel, levegőjével és csodálatos hegyeivel, erdőivel várja az érdeklődőket és a pihenni vágyókat. 

Légy só!
Adj ízt az íztelennek! Szemernyi életed boldog önátadással oldódjon szét az időben!

Keszei István