A portugál származású Mafalda Henriques számára a fényképezés mindig is több volt puszta vizuális észlelésnél. A kuala lumpuri Berbar Photography Academy mesterkurzusán vett részt, és ettől a pillanattól kezdve más módon kezdte megtapasztalni a fotózást. Nomád életvitele arra késztette, hogy különböző kultúrákat és tájakat fedezzen fel.
Munkáit olyan városokban állították már ki, mint Kuala Lumpur, Göteborg, Dubai és legutóbb Lisszabonban. A kiállítás április 22-ig tekinthető meg.
„A fényképezés mindig is több volt számomra, mint pusztán vizuális leképezés. Ez az, ahogyan érzem, megfigyelem és megértem a világot. Mindig is része volt az életemnek és a DNS-emnek, de Malajziában kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. A kuala lumpuri Berbar Photography Academy mesterkurzusán vettem részt, és ettől a pillanattól kezdve más módon kezdtem megtapasztalni a fotózást, elmélyültem a technikámon és új perspektívákat fedeztem fel.
Nomád szellemiségem arra késztetett, hogy különböző kultúrákat és tájakat fedezzek fel, gazdagítva látásmódomat, és multikulturális esszenciával átitatott munkámat. Ezen utazások során fedeztem fel hivatásomat: megörökíteni az emberi tapasztalat összetettségét, röpke pillanatokat időtlen vizuális narratívákká alakítani.
Számomra a fényképezés nem csupán utazás a felfedezés és a kifejezés világába – ez a szabadság világa. Ez az a pillanat, amikor minden rám és a kamerára vetül, a tekintet és a valóság közötti néma párbeszéd ez. A fényképezés nem egyszerűen csak keres valamit, és megörökít, hanem a lencséken keresztül egyedi módon megfigyeljük, befogadjuk, látjuk és érezzük, ami abban a pillanatban történik.
Az egyik legnagyobb szenvedélyem a fotózásban a különböző felületek, és annak felfedezése, hogy a fény és a tükröződés hogyan lép kölcsönhatásba velük. Fotósként az objektívemmel élet-jeleneteket festek, és megörökítem a városi élet röpke pillanatait.
Az utcákon tükrök, kirakatok, víz, sőt digitális képernyők segítségével alkotok olyan kompozíciókat, amelyek kihívást jelentenek az érzékelésnek, széttöredezik és eltorzítják a valóságot. Minden kép felhívás a szemlélő számára, hogy elmélyüljön a jelenetben, reflektáljon és megtalálja a saját jelentését annak, amit lát.
A fényképezés több mint technika, a kommunikáció egy formája – hidat képez köztem és a világ között, aközött, amit látok, és amit közvetíteni akarok. Ezen az érzékenységen keresztül építek kapcsolatokat, alakítom át a történeteket képekké, és készítek olyan műveket, amelyek megragadják a pillanat lényegét.
Ezzel a látomással örökítettem meg a Szivárványt Alingsåsban egy fényképen, aminek köszönhetően elnyertem az első fotós díjamat. Ez a kép, amely részt vett a rangos Lights in Alingsås fesztiválon, a fény, a szín és a tükröződés tökéletes ötvözetéből született, amelyek mindig is lenyűgöztek. Az, hogy munkámat ebben a kontextusban elismerték, megerősítette az önbizalmamat és a fotózás iránti szenvedélyemet, és arra ösztönzött, hogy folytassam a vizuális kifejezés új formáinak felfedezését."
