„Vannak napok, amelyek mellett nem mehetünk el. Ilyen a Magyar Kultúra Napja is.” (Kun-Gazda Kinga, a Téglás Gábor Elméleti Líceum tanára)
Kényszerűségből vagy a csendtől, gondolatainktól menekülve, futunk, rohanunk, megyünk előre (vagy hátra)… Nyomunkban lohol a nagy Hajsza. De! Kun-Gazda Kinga szavaival élve: „Vannak napok, amelyek mellett nem mehetünk el. Ilyen a Magyar Kultúra Napja is.”
2026. január 23-án este a Téglás Gábor Elméleti Líceumban egy maroknyi magyar megállt. Pár ember nem futott, nem rohant, nem menekült. Szépen csendben ült és figyelt. Többnyire csendben ült és többnyire csendben figyelt. Pont ettől, az apró, olykor kicsit hangosan súgott kérdésekkel, susmusolásokkal, az apró hiába odavetett „Ne félj, kislány, nem halt meg!” felkiáltásokkal lett igazi. Bensőséges. Kerek.
A moziban nem ilyen szabad az ember. Visszafogja magát. Talán belemarkol a karfába, de nem szól. Inkább lenyeli, amit mondana. Nem beszél. Úgy nem zavar senkit. De otthon, szülők, testvérek, szerelmeseik mellett és itt… Maguk közt... Mint egy család, olyanok voltak. Egy nagy család. Egy nagy magyar család. Együtt nézték, ahogy Kincsem, a „Magyar Csoda”, a „Legyőzhetetlen Csodakanca” (aki 54 alkalommal állt rajthoz és 54 győzelmet aratott és kancaként (nőként) verte meg a méneket!) nem adja fel. Még akkor sem, amikor lovasa visszafogná. Még akkor sem, mikor körülötte mindenki (még gazdája is) azt szeretné, ha elbukna. De ő küzd, nem adja fel! Fut, rohan… Megy előre. Nem menekül. Csupán győzni akar. Tudja, érzi, hogy erős és kibírja. Akkor is, mikor megpróbálják eltörölni, eltiporni… Kitart, összeszedi minden erejét, túlél, mikor… mint ez az apró nép…
A nép, melyet összeköt valami. A múlt, a nyelv, a kultúra... Bárhol is legyenek, szétszóródva e nagy világban. Január 23-án, a dévai magyar iskolában, a magyarok egyik fő „bástyájában”, szimbolikusan összekapcsolódtak az emberek. Mindegyikük csuklóján ott volt egy darab a piros-fehér-zöld szalagból. Összekapcsolódtak és kapcsolódtak. Mert az efféle alkalmak erről is (főként erről) szólnak. Együtt lenni, kapcsolódni, beszélgetni, kacagni és enni. (Ezúttal paprikás-lilahagymás zsíros kenyeret, Kossuth-kiflit és mindenfélét, amit a magyarok sajátjukként ismernek.)
Az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Dévai Szervezetének képviselője, Lőrincz Norbert Krisztián és Kun Gazda Kinga úgy döntöttek egy másik filmet is levetítenek. A Kincsem után ismét egy fiktív szerelmi történet (Hogyan tudnék élni nélküled?) bontakozott ki a teremben ülők előtt.
