Jelenlegi hely

Vendégségben a "vad gróf" házában

A szászrégeni magyar diákok Koltóra látogattak, hogy megnézzék Teleki Sándor gróf egykori udvarházát, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egykor a mézes heteit töltötte

/ Marjai Éva /
marjai.eva képe
2017. október 17-én negyvenkét diákkal és hét tanárral elindultunk Máramaros megyébe. Kirándulásunk első célpontja a koltói "kastély" volt, mely az erdélyi barokk építészet szép példája. Egykori tulajdonosa, Teleki Sándor 1846 szeptemberében ismerkedett meg a költővel, akivel szoros barátságot kötött. Ennek számos bizonyítéka ma is megtekinthető a múzeummá alakított épületben.
A "bérci tető"Misztótfalusi Kis Miklós mellszobraNagybányai utcarészlet az István-toronnyalA piros templomtorony a város nevezetessége

A kirándulás legemlékezetesebb pillanatainak egyike az volt, mikor a Petőfit és ifjú hitvesét ábrázoló szobor mellett meghallgattuk a Szeptember végén című költeményt. A vers Koltón keletkezett, mikor az ifjú házasok 1847. szeptember 9-étől kezdődően hat héten át vendégeskedett a Teleki-birtokon. A szobákban ma is látható néhány eredeti bútordarab. 

Az egykor oly gazdag és kies kertben, egy somfa alatt ülve írta verseit Petőfi a magát "vad grófnak" nevező Teleki Sándor vendégeként. Itt született többek között az Elértem, amit ember érhet el, a Meddig alszol még, hazám és a Tíz pár csókot egyvégből című költemény is. 

A ház vendége volt egykor Jókai Mór s egyes források szerint Liszt Ferenc is, aki Teleki gróf biztatására 1846 őszén erdélyi koncertkörutat tett. 

A kirándulás következő állomásán, Misztótfalun a város szülöttének, Misztótfalusi Kis Miklósnak (1650-1702) emléke előtt tisztelegtünk. A magyar reformáció korának jeles nyomdásza olyan kincsekkel gazdagította hazája szellemi örökségét, mint a Biblia 1683-as amszterdami kiadása, vagy Werbőczi István Hármaskönyve. A múzeum udvarán látható Deák Árpád Misztótfalusiról készített mellszobra, ahol mi is elhelyeztük a megemlékezés virágait.

Ezt követően Nagybányára mentünk. A város egykor oly nevezetes festőiskolájának alapítója Hollósy Simon volt, de itt alkotott Thorma János, Réti István, Iványi Grünwald Béla és Ferenczy Károly is. Műveik közül több is megtekinthető a helyi Képzőművészeti Múzeum állandó kiállításán. A számos termet végigjárva felfigyelhettünk a korral változó technikák alakulására, az irányzatok folyamatos változásaira. A képzőművészet után a történelem következett: meglátogattuk az egykori Szent István-templom maradványait. Az egykori gótikus építménynek ma már csak a tornya áll, mely a város legrégibb műemléke. Felkerestük a Zazar-patak jobb partján álló Teleki-házat, melyben 2002 óta a Bányavidék legjelentősebb kulturális központja működik. Ez az udvarház is Teleki Sándoré volt, aki itt töltötte idős éveit, s itt helyezte el a külföldi utak alatt felhalmozott műkincseket. A falakon elhelyezett pannók jóvoltából  a család másik két tagjának, Teleki Blankának és Teleki Lászlónak életével is megismerkedhettünk.

A nap gyorsan eltelt, s noha lett volna még látnivaló bőven, vissza kellett térnünk Szászrégenbe, azonban mindannyian ugyanarra a megállapításra jutottunk: ide újra eljövünk!