Jelenlegi hely
Őriznünk, ápolnunk kell a kisebbségi kultúrát, közben elfogadni, megtanulni a többségét
Nem volt jelem az óvodában. Szerbiában ez nem divat. Vagy csak a mi falunkban nem volt az. Ismerkedésnél soha nem volt az a boldog felismerés, hogy nahát, neked is pöttyös bögre volt a jeled? Nem volt jeltársam, nem örököltem meg senki helyét az asztalnál, az öltözőben. Már négyévesen a találd fel magad-ra, keresd meg a helyed-re, ülj le ahol helyet találsz-ra neveltek minket. Életem fix pontjai mellett azóta is folyton keresem a helyem, az utam. Ez motivál.
Ilyen biztos pont a falum, ahol születtem. Bácsfeketehegy Bácska szívében van, félúton Szabadka és Újvidék között. Ez a három település határozta meg tanulmányi szempontból is az életemet. Szabadkai Zeneiskola a középiskolás éveim színtere volt, diplomát és mesterfokozatot az újvidéki Művészeti Akadémia Gitár szakán szereztem. Középiskolai éveim után Boszniába vitt az utam, két évet a Banja Luka-i zeneakadémia gitár szakán töltöttem, majd tanulmányaimat Újvidéken, Péterváradon fejeztem be. A színház, versmondás és a népzene ma is mindennapjaim része, de míg kiskoromban én álltam a színpadon előadóként versmondóként, néptáncosként vagy zenészként, ma már én készítem fel a diákokat az alkalmi műsorokra, fellépésekre, országos gitárversenyekre és vizsgákra. Jelenleg a Szabadkai Zeneiskolában dolgozom gitártanárként. Innen érkezem újra Bosznia-Hercegovina második legnagyobb városába, a Petőfi Sándor Programnak köszönhetően.
Határon túliként tudom és értem a nyelv megőrzésének fontosságát. Egyszerre kell őriznünk és ápolnunk a kisebbségi kultúrát, és közben megtanulunk elfogadni a többségi értékeket. Azt hiszem, ez a kettős feladat nagyon elfogadó, toleráns és nyitott szellemiségű személyiséggé formál bennünket.