11 héttel ezelőtt érkeztem meg Lendvára, amikor a szüreti időszak éppen vége felé járt. Rögtön felfigyeltem egy kedves helyi szokásra. Az őszi Muravidékre jellemző, hogy a településeken a közintézmények, magánházak, terek, buszmegállók előtt gazdagon díszített életképek állnak. Ember nagyságú, színes ruhákba öltöztetett bábok (legtöbbször gazda és gazdasszony) vannak a középpontban, körülöttük az ősz termései és virágai (kisebb-nagyobb tökök, kukorica, színes krizantémok cserépben). Az elmúlt két és fél hónapban javarészt az őszhöz kapcsolódtak az én feladataim is.
A muravidéki magyarok szeretnek összejárni, sok kis közösség formálódik a Lendva vonzáskörzetében található falvakban is. A jókedvű társaságok örömmel túráznak, sütnek-főznek, ünnepelnek együtt. Jártam mézes túrán, gyermekeknek szóló magyar ételeket tanító foglalkozáson, hímzőkör megnyitóján, s mindenütt tapasztaltam a helyiek vendégszeretetét. A hűvös őszi napokon mindenhol sült a gesztenye, az egyik foglalkozás szünetében a gyerekekkel együtt fogyasztottuk az iskola (II.sz Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola) udvarán lévő kemencében sült finomságot.
Az október és november többnyire óvodai foglalkozásokkal telt. A Dobronaki Kézművességek Háza elkötelezett munkatársaival jártam be az intézményeket, nekik segítettem a foglalkozások megtartásában. Az őszi alapanyagok közül a gesztenyét, a csuhét és színes őszi faleveleket használtuk fel, állatfigurákat készítettek belőlük az óvodások. Mivel 1-6 éves korig járnak itt óvodába a gyerekek, a kisebbeknek egyszerűbben elkészíthető figurákat vittünk. Közben megismertem kicsit Pártosfalvát, Dobronakot, Csentét, Göntérházát, Gyertyánost, az itt dolgozó óvodapedagógusokat, valamint a gyerekeket is. Ezek az óvodák kétnyelvűek, az ide járó gyerekek magyarul és szlovénul is tanulják az énekeket, meséket, mondókákat. Novemberben már ismerősként tértem vissza a legtöbb helyre, ekkor méhecskét készítettünk a gyerekekkel, amire mágnest ragasztottunk, így otthon feltehették a hűtőre. Ez a foglalkozás kapcsolódott egy itteni szép hagyományhoz. November végén minden évben van egy nap, amikor helyi termelők mézet, almát, tejet és kenyeret visznek az oktatási intézményekbe a gyerekeknek uzsonnára. Ez a mézes uzsonna napja.
A Dobronoki György-házat 2018-ban nyitották meg azzal a céllal, hogy megőrizzék a muravidéki magyarság kulturális értékeit, átadják az egykori népi mesterségek tudását az iskolás korosztálytól a felnőttekig minden érdeklődőnek. A házban csuhéból, vesszőből és más természetes alapanyagból készült termékek tekinthetők meg, ezen kívül vannak mézeskalácsok és batikolt technikával készült hímes tojások is. A felnőttek a nemezelés és a hímzés fortélyaival is megismerkedhetnek. Október végén háromnapos ingyenes kézműves alkotótábor zajlott Dobronakon az általános iskolás gyerekeknek. Egy napra én is bekapcsolódtam a programba. Remélem sok közös élményben lesz még részünk.
