Hétfői napomat általában a Dunatáj irodájában kezdem, ami a régi Városháza épületében van. Ahogy kinézek a belvárosi lakásom ablakán- nem látok semmit, mert tej fehér a köd. Az iroda a lakásomtól 7- 11 perc sétára. ( Attól függ melyik útvonalon megyek. ) - megállok-e a piacon kávét venni, vagy bureket a péknél? Belső vívódásaim ezek. Ahogy felérek az irodába, addigra már megbeszéltem Kati nénivel a piacon: hogy telt a hétvégéje, hogy voltak nála az unokák Katalin napot ünnepelni, azt is megtudtam, hogy a születésnapja is volt. 78 éves.
A balkáni kóbor kutyák elkísérnek az iroda bejáratáig. Már adtam nekik nevet, mert minden nap látom őket. Fejben már ezerszer örökbe fogadtam őket. Szóval felérek az irodába, ahol megkérdezik, hogy török vagy sima kávét kérek-e - ez változik nálam. Majd végig vesszük a hetet. És a múlthét nagyon izgalmas volt, hisz a gyerekekkel készülök a karácsonyi műsorra. És a hétvégén Mikulás ünnepség is volt pénteken és szombaton. Részletes szervezés. Mikor hol kivel találkozunk. Spolier alert. A szórványban, bejárjuk a szórvány településeket. Faluról- falura. Hogy a gyerekek megkapják a Mikulás csomagjukat.
Bezdánban a Mikulás bevonulása így nézett ki:
Kicsit előre szaladtam, szóval hétfő. Operatív feladatok kiosztása után mindenki teszi a maga dolgát.
Hétfő esténként 18:30-tól jógát tartok Doroszlón. Minden hétfőn egy 12 fős társaságnak. A jóga által kapcsolódunk, megnyílunk. Itt még annyit meg kell jegyeznem, hogy - mivel saját kocsimmal közlekedek - azért a balkáni közlekedésnek is van egy romantikája. Így esett ez hétfőn is. Szóval Zombor Doroszló távolság 18-21 perc, egyenesen. Igen ám, de most a lezárások miatt csak úgy nem tudtam kimenni az eredeti útvonalamon. És semmi kiírás. Vagy ha van is, az is cirillül. Nem ismerem a cirill betűket. A google maps-nek halvány fogalma se volt arról, hogy le van zárva az út, minden áron át akart vinni az úthengerek között. Majd egy Isten háta mögötti kerülő úton, az illegális benzinkutak, kamionok és kátyúk mellett. Aztán kerülővel végül is megoldottam ezt a kihívást. Igazából fejből és emlékezetből vezettem. De ilyen vidéket még Kispesten se tapasztal az ember. Természetesen szerencsétlen kóbor kutyák mindenhol. (És ez még csak hétfő.)
Keddenként általában besegítek a zombori Kaszinóban: az online felületeket kezelem. Kicsit nehezen indultam be, de aztán egyre tapasztaltabb lettem a wordpress kezelésében. (És nekik is kell ez a láthatóság, hogy tudják online is publikálni a rendezvényeket.)
Szerdánként Bezdánban tartom a drámapedagógiai foglalkozást, ahol most rakjuk össze a karácsonyi műsort, ami már csak emlékeiben az eredeti karácsonyi műsor, mert a gyerekek teljesen hozzárakták az ő változatukat. Én végülis csak cenzúra szerepben vagyok, amikor is leállítom, ha eldurvulna a rendezők fantáziája. De a kezdeti visszavonulás után, nagyon jó érzés nekem látni, hogy mennyire megnyíltak, és milyen izgatottak lesznek és már nemcsak a telefon tudja őket lázba hozni.
Csütörtökön még bementem a Dunatájba egyeztetni a Mikulás programról és még a hiányzó dolgokat pótoltuk, vagy összeraktuk.
A pénteket nagyon élveztem, teljesen meghatódtam a gyerekek lelkesedésétől, és feltöltött az a boldogság, amit láttam rajtuk.
Szombaton még kora délután kiosztottuk Doroszlón a maradék Mikulás csomagot, megint teljesen el voltam ájulva ezektől a gyerekektől. Este pedig Doroszlón megrendezésre került a Mesekocsma.
Imádtam. A 2000-es évek vidéki kocsma hangulatát idézte nekem. ( Fejér megyében nőttem fel, és környező vidéki kocsmák hangulatát ismertem.) Ez jött vissza nekem, ez a nosztalgikus érzés. A közösség összejött és két és fél órán keresztül hallgattuk Toldit, aki csak mesélt, mesélt és mesélt. Meg se mozdultunk. Síri csönd és figyelem. Egy pohár bor mellett. Fiatal és idős. Együtt. Csak amire felfigyeltem - és később interjút is adtam a szabadkai Magyar Rádióban - az az, hogy a Toldi meséiben mindig megjelenik az ördög és az embernek, a főhősnek mindig meg van az a képessége, hogy legyőzze. És le is győzi.
