Nádszál

Muszorkgszkij. Faludy György. Einstein. Mi a közös bennük? Középhosszú, kócos, őszbe hajló haj, átható tekintet és az a keskeny, olykor összemosódó választóvonal… Turai Kamil (népművelő, költő, újságíró, tanár) is efféle figura, akit sokan, nagyon sokan hallgattak, hangtalanul, 2025. szeptember 23-án, a dévai Dávid Ferenc Unitárius Szórványközpont templomában, amikor bemutatta legújabb kötetét, a Szakarambi Röpimákat.

Temérdek kérdés merült fel, minden bizonnyal, mindannyiunkban: hol van „Szakaramb” (Létezik egyáltalán ilyen magyar szó? Imádkozni járnak oda az emberek?) Miért ez a kötet címe? A válaszra csak a könyvbemutató utolsó pillanatában derült fény: „Amennyi arany van a hegyben, annyi gondolat van a magyar szívekben”. Szóval Szakaramb egy hegy. Egy domb. Szaka aranydomb, a Maros túlpartján, Dévával átellenben, melyet már Hérodotosz is megénekelt: „arany-száztonnákat Európára testált hegy”.

Szaka egészen a 17. századig „óvta” kincsét, mikor aztán egy házaspár rá nem lelt egy nagy rögre. S mi most itt, 4 századdal később szintúgy egy házaspárnak, Turai Kamilnak és feleségének, Sütő Évának köszönhetően megismerhetjük e hegy történetét és e nagy elme verseit. Turai úr bebizonyította, hogy az ő szívében, elméjében valóban tengernyi gondolat van. Csaknem minden kijelentésén percekig, órákig, napokig lehetett volna morfondírozni, de annyi kérdés, annyi válasz merült fel, tanács hangzott el...

Ha imádkozol, nézz mélyen magadba, ne hazudj, ne fogadj önmagad ellen Istennel szemben! Keresd az utad a világ sivatagában, hisz akkor lehetsz szabad, ha megleled azt az utat, a hivatást, mely neked rendeltetett! És… Ha két út közül kell választanod, válaszd mindig a nehezebbet! (A választ Hamvas Béla életében, írásában keresd!) … levegővételre is aligha jutott idő… Szerencsénkre ez afféle kellemesen fárasztó sodródás volt, Időben, térben, tanok és elméletek, zeneszerzők, írók és költők, népek, nyelvek, ideológiák és elvek között.